Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A GENFI JEGYZŐKÖNYVIG. J ' A nemzetközi bíráskodás európai fejlődési menetét tovább vizsgálva, a két hivatalos hágai konferenciát mint igen jelentékeny mozzanatot kell kiemelnem. Az első hágai békekonferenciának mindig nagy érdeme marad a választott döntőbíróság szervezése és tagadhatatlan, hogy ennek hátterében ott állt az az emelkedett gondolat, hogv ily szervezet nélkülözhetetlen előfeltétele lévén a kötelező bíráskodásnak, a szervezet felállítása ezt az eszmét szolgálja. Az első hágai egyezményben azonban, mint ismeretes, a nemzetközi bíráskodás csak a fakultativ elven épül fel. De azért van már ott is felhívás arra, hogy a kötelező bíráskodást terjesszék ki mindazokra az esetekre, melyeket az államok ez alá vonhatóknak tartanak. Ebben mindenesetre megnyilvánul a rokonszenv a kötelező nemzetközi bíráskodás iránt. Ha ezt nem is valósította meg, de igenis a békeegyezménynek és a konferencián ünnepélyes formákban megnyilatkozó szellemnek köszönhető az, hogy az államok egymás között a kötelező nemzetközi bíráskodás elvét már sűrűen érvényesítették. A második hágai konferencián a kivételnélküli kötelező nemzetközi bíráskodásra nézve egyetlen állam sem terjesztett elő javaslatot. Azt nem lehet tagadni, hogy a kötelező nemzetközi bíráskodás mint eszmény ott lebegett ugyan a tanácskozások fölött, de - mindenki tisztában volt azzal és Bourgeois az elnöki székből jelentette ki, hogy olyan világegyezményről, melyben az általános és minden vitás kérdésre kiterjedő kötelező nemzetközi bíráskodást állapítsanak meg, ezidőszerint szó sem lehet. Feltűnő volt az az aggodalom, ha általában csak jogi kérdésekre szorítják is a nemzetközi bíráskodás hatáskörét, vájjon mivel a politikai kérdések zöme mégis lényegileg jogi kérdés is, az elhatárolás politikai és jogi kérdések között kellő biztosítékot nyujtana-e arra nézve, hogy életbevágó politikai kérdések elvonhatok legyenek a döntőbíróság elől. Próbálkoztak a szétválasztások. Egész listákat dolgoztak ki. Különös figyelmet fordítottak az angol és portugál listákra, de meggyőződtek, hogy ezen az úton világegyezményhez nem jutnak. Kerestek azonban formulát, melyben kimondták, hogy a konferencia az obligatoriumot általában helyesli, sőt kijelentették még azt is, hogy vannak vitás ügyek, melyek fenntartás nélkül a nem^etkö^i bíráskodás tárgyal lehetnek. Megnyugtatásul még azt is kijelentették, hogy tulajdonképpen az ily ügyek megállapíthatásában ez úttal a felmerült akadályok tisztán csak jogi természetűek voltak.