Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Jogi problémák a nemzetközi kamara III. kongresszusán

}o8 Df AUER PÁL a párizsi «Congres international de droit comparé» ugyancsak állást foglalt az egységes váltójog mellett s az 1904. évi svájci jogászgyülés is foglalkozott a kérdéssel. 1905-ben a Congres international des Chambres de Commerce et des Associatione Commerciales et Industrialles foglalt állást az egységes szabálvozás mellett s az 1904. évi svájci jogászgyűlés is foglalkozott a kérdéssel. Ugyanez a testület 1906-ban Milánóban is behatóan foglalkozik az üggyel. 1908-ban az International Law Association revizió alá vette a brémai szabályokat és megalkotta az ú. n. budapesti szabályokat. Két évvel később Hágában nemzetközi államértekezlet volt. melynek résztvevői ú. n. (•egységes szabályzat»-ot dolgoztak ki. 191 2-ben újra összeültek az államok meghatalmazottai és többségük 1912 július 23-án nemzetközi szerződés jellegével bíró «Egyezményt»-t írt alá, melynek u cikke szerint a szerződő államok arra kötelezték magukat, hogy az «egységes szabályzat»-ot területeiken életbe léptetik. Ezek a hágai konferenciák kifejezték azon óhajukat, hogy a csekkjog is egységesen fog szabályoztatni. 1912-ben a kereskedelmi kamarák bostoni kongresszusa foglalt állást a csekkjog egységesítése mellett s ez megismétlődött az 1914. évi párizsi kongresszuson. 1924-ben az 1920-ban alakult Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kezdett — francia kezdeményezésre — a csekkjog egységesítésének kérdésével foglalkozni. Kérdést intéztek a különböző nemzeti kamarákhoz s a válaszok alapján előterjesztést tettek a folyó év júniusában Brüsszelben megtartott kongresszusnak. Ennek az előterjesztésnek lényege, a következő: Különbséget kell tenni azon csekk között, mely valamely állam határain belül fizetendő, mint amelyben kibocsáttatik és az oly csekk között, amelynek fizetési helye nem ugyanazon államban van, mint amelyben kiállíttatott. Csakis ez utóbbi csekkre, az ú. n. nemzetközi csekkre vonatkozóan volna tehát államközi egyezmény kötendő, mert a többi csekkre vonatkozó egyezményhez az államok ezidőszerint aligha járulnának hozzá. Érdekes, hogy a múltban hasonló indítvány a váltójog egységesítése körül lefolyt viták során is merült fel. Az Institut de droit international 1885-ben ugyancsak Brüsszelben azt javasolta, hogy különbség tétessék bel- és külföldi váltók között és az egységes nemzetközi szabályozás csupán az utóbbiakra terjedjen ki. Nemzetközi egységesítés, az államon belül kétféle váltójog és kétféle csekkjog teremtésével, — aligha ez az a cél, mely felé igyekeznünk kell. A kongresszus folyamán utalás történt arra, hogy a konti-