Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

AZ ÉLET ÉS A TESTÉPSÉG HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL. 29} is széles latitude-ot nyújtanak a bíróságnak. De arra való tekintettel, hogy itt összetett cselekményről van szó, egy szándékos súlyos testi sértésről és egy gondatlan halálokozásról, már emiatt is nagy általánosságban nem helyeselhető az a lágykezűség, amivel gyakran ezt a kettős sérelmet bíróságaink elintézik. A Btk. 307. §. esetében akárhányszor szabnak ki két-három hónapi fogházat. Sőt nemrégiben egy oly kuriozus eset fordult meg a Kúria előtt, hogy a Kúria is kénytelen volt helybenhagyni (a semmiségi panasz elutasításával) egy 28 éves vádlottra a tíz évvel azelőtt, tehát még fiatal korában elkövetett halált okozó testi sértésért az alsó bíróságok által elrendelt próbárabocsátást. Szívesen elismerem, hogy vannak esetek, amikor kellő szigorral értékelik bíróságaink ezt a cselekményt is. Öt-hat évi fegyház kiszabása sem ritkaság. így nemrégiben is egy esetben, amikor öt legény megtámadott egy haragosukat, aki ugyan négyet rövidesen megszalasztott, de az ötödik, egyedül látva magát, közvetlen közelből mellbe lőtte a sértettet, aki azonnal meghalt, a tettes ^ évi, az egyik szereplő, aki felbujtó is volt, 4 évi fegyházat kapott, a többiek 1 — 1 évi börtönt. . A bírói gyakorlat ellen ennél a tényálladéknál inkább amiatt lehet kifogást emelni, hogy sokszor nem kellően indokoltan is ezt a tényálladékot állapítják meg a szándékos, illetőleg az indulatos emberölés (Btk. 279, 281. §) helyett. Kétségtelen, hogy különösen az erős felindulásban elhatározott és rögtönösen végrehajtott emberölés igazán uszó határral van elválasztva a halált okozó súlyos testti sértéstől. Ezért, az in dubio pro reo perjogi elvénél fogva is, nemcsak megengedett, de általánosságban egészen helyes a gyakorlatnak az a kiindulási pontja, hogy ha az ölési szándék megállapítása iránt aggálya van a bíróságnak, inkább a halált okozó súlyos testi sértést állapítja meg. A hiba azonban ott van, hogy ezt az általánosságban helyes elvet elég gyakran olyankor is érvényesítik, amikor az ölési szándék — a fennforgó ténykörülmények közt — bizvást megállapítható lett volna. így annak a sajnos, gyakori esetnek a minősítése, amidőn a vádlott komolyabb ok nélkül, illetőleg valami csekélység miatt felboszankodva, előrántott késével szíven szúrja vagy revolverével agyonlövi a sértettet, mondhatni ma is állandó ingadozás tárgya a bíróságok körében. Legutóbb két esetben is, az alsó bíróságokkal ellentétben, helyesen állapította meg a Kúria az indulatos emberölést. Első esetben a vádlott a cigarettára gyújtás végett tűzadás iránti