Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

IRODAt-OM. megoldását és ki akarta venni a megoldást a túlkonzervatívnak vélt bírói kézből. A bírói gyakorlat azóta nagy lépésekkel haladt előre: mi sem mutatja ezt eklatánsabban, mint az a tény, hogy a közhangulat ma már meglehetősen eltávolodott attól a gondolattól, amely a törvényhozó beavatkozásában látta a gordiusi csomónak - ha-nem is megoldását, de legalább — kettévágását. A követelések felértékelését már csak egészen kis területen kívánjuk a törvényhozóra bízni; a munka nagyobbik részét már elvégezte a bírói gyakorlat. Nyilván ily irányú közhangulatból fakadt a német III. Steuernotverordnung is, amely szigorúan különböztetve tőkebefektetésül és nem tőkebefektetésül szolgáló követelések között, ez utóbbiak valorizálását továbbra is a bírói gyakorlatra bízza. És valljuk meg: a Reichsgerichtnek ma már erősen valorizáló gyakorlata mellett ez utóbbiak járnak jól. Mert az a mód, ahogyan a rendelet a tőkebefektetésül szolgáló követeléseket «valorizálja», igen sok esetben alig több a semminél. A tőke 15%-a (néha még ennél is kevesebb), kamatok elengedése, moratórium stb., stb.: mind olyan megszorítások, amelyek teljesítés helyett alamizsnát juttatnak a hitelezőnek. Oscar Mügel azok közé tartozik, akik belátják ennek a rendeletnek nagyon is humánus voltát — az adósokkal szemben; az általa készített rendelettervezet a valorizáció mértékét 1 $%> helvett 40%-ban állapítja meg. Maga a kommentár a rendeletnek csak valorizációs részével foglalkozik; alaposan és kimerítően. Az egyes paragrafusokat nagy gonddal analizálja, megvilágítja a kérdéseknek minden oldalát: a legjobb német kommentárokra emlékeztet. Az 1. í;-hoz fűzött kommentár során röviden és világosan ismerteti és indokolja a maga álláspontját, amely a valorizáció önmagától, automatikusan («von Rechtswegen» 1 való érvényesülését tanítja, szemben az Oertmann hatalmassági elméletével, amely szerint a követelés nem önmagától értékelődik fel, hanem szükséges hozzá a hitelező akaratnyilvánítása is. Mügel szerint a valorizáció által nem két követelés keletkezik: az eredeti + a valorizációs különbözet, hanem egy egységes: maga a felértékelt követelés. Függelékben közli a végrehajtási rendeleteket, továbbá egy táblázatot, amelynek segítségével a mindenkori aranyérték könnyen kiszámítható. F. B.