Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

BÍRÓI GYAKORLAT. 24I ideje, az eladó azonban a vevő zsákjait a vasúti állomástól távol fekvő gazdaságában csak augusztus 25-én kapta meg. (2157/1924.: A vevő zsákjai az eladónál erőhatalmi ok (a megszálló román hatóság intézkedése folytán) elvesztek. Az elveszés veszélyét a 432/1919. számú ítélet szerint a zsákok tulajdonosa, a vevő tartozik viselni. Paritásos eladás esetén, amidőn a továbbfuvarozás iránya eredetileg nem állapíttatott meg, a szokások 35. §-ának betűszerinti értelme ellenére nem ítélte meg a bíróság a vevő javára a paritásos állomás és a feladási állomás közötti helyi fuvardíjat, amidőn a feladó állomástól a rendeltetési állomásig olcsóbb volt a fuvar, mint lett volna a paritásos állomás és rendeltetési állomás között. Megállapította a bíróság, hogy ellenkeznék a méltányossággal és a felek ügyletkötéskori szándékával, ha a vevő ilyen esetben, amikor fuvardíjat még megtakarít, megtérítést követelhetne az eladótól. Kimondatott az is, hogy ilyen esetben a szokások 35. §-át már évek óta nem alkalmazzák. {84/1923.) Csalás esetén a vevő rendelkezése folytán külföldre szállított és a mintavonás után a vasúttól elvitt árut is vissza lehet utasítani, bárha eladó csak belföldi végállomásig vállalt minőségi szavatosságot. (644/192$.) Kereskedelmi csalást állapított meg a bíróság minden egyéb tényállási elem vizsgálása nélkül azon az alapon, hogy egészséges áru helyett már a feladás idején dohos, tökéletesen romlott rozs szállíttatott. (644/1925.) Csalás hiányában viszont csak értékkevesbletet ítélt meg a bíróság és nem állapította meg az áru visszautasításának jogszerűségét, bárha az értékkevesblet 8%-ot tett ki, amikor a vevő megmintázás után az árut a vasúttól elvitette. (18/1925.) Nem fogadta el a bíróság hiteles alakban vont mintának azt, amelyet Budapesten a Közraktárak (1171/1923.), amelyet olyan helységben, ahol közjegyzőnek székhelye van, a községi elöljáróság (741/1921.), vagy amelyet határállomáson az átfutó áruból az egyik fél megbízottjaként eljárt szállítmányozó vállalat vont, bárha a mintát a vámhivatal is lepecsételte. (75/1925.) Foglaló kétszeresének fizetésére kötelezte a bíróság alperest, bár felperes kárt nem igazolt, oly perben, amelyben egyébként kikötés alapján a tőzsdei szokások voltak alkalmazandók. Ugyanez az ítélet kimondta, hogy a foglalónak ebbeli jellegét nem zárja ki egymagában az, hogy a vevő azt nem az ügyletkötéssel egyidejűleg adta. A foglaló kétszeresére irányuló követelés érvényesítéséhez nem szükséges a szokások 67. §-ában kártérítési követelés érvényesítésére egyébként előírt alakiságok