Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

BÍRÓI GYAKORLAT. 2?7 A valorizációs többlet tekintetében pergátló kifogás ellenére megállapította hatáskörét (1784/1922.), kimondván, hogy a valorizáció iránti igénynek nincsen az eredeti követeléstől különböző önálló jogalapja, a valorizációs igény nem kártérítési követelés, hanem annak csak az a tárgya, hogy az adós megfelelő mértékben teljesítse az alapügyletből folyó tartozását, az eredeti ügyletben kikötött tőzsdebírósági hatáskör tehát a valorizációs többletre is kiterjed. (Részben ellenkező az 1272/921. sz. nem jogerős határozat, amely leszállította a hatáskört a már megítélt követelés után az ítélet után beállt koronaromlás alapján követelt valorizációs többlet tekintetében.) Az ügyvédi díjak megállapítása szempontjából és pedig úgy az ellenféllel, mint a saját féllel szemben a bíróság a pertárgy értéke gyanánt rendszerint a mérsékelt valorizálás folytán adódó marasztalási összeget tekinti. Állandóan valorizálja és pedig rendszerint a tőkénél erősebb mértékben a perindításkor felmerült perbeli készkiadásokat (az ú. n. kereseti költséget). II. Ertékpapirvételi ügyleteknél felmerült tartozás után a bíróság külön megállapodás nélkül is marasztalta az adóst a szokásos, illetőleg az 1924 január 17-ike óta hivatalosan is jegyzett halasztási díjak, az ú. n. kosztkamatok megfizetésében. Arra való tekintettel, hogy az ilyen halasztási díjak fizetése általánosan szokásos volt, kimondta a bíróság egy ítéletében, hogy alperes tartozott volna a hitelnyújtás ingyenességére vonatkozó megállapodást bizonyítani. (781/923.) Más megállapodás hiányában ez a halasztási díj csak az értékpapír engagement fennállásának tartama alatt, pontosan addig a fizető napig ítéltetik meg, amely a lebonyolítási ügylet teljesítési napja volt. Ezt követőleg a tartozás, mint más közönséges pénztartozás, kamatozik. (Ó21/924., 327/924.) A fenti elvek szerint a bíróság az ú. n. kosztpénzt megítélte kereskedővel vagy nem kereskedővel szemben egyaránt. Nem ertékpapirvételi ügyletből s^árma^ó pénztartozás után megállapodás nélkül nem ítélt meg az ú. n. kosztpénznek megfelelő kamatot. (1150/1923.) A kamatra vonatkozó megállapodások érvényessége tekintetében a bíróságnak az a felfogása, hogy az 1877 : VIII. törvénycikkben és az 1883 : XXV. törvénycikkben foglalt kamatkorlátozások hatályukat vesztették és nem kereskedő adós tartozása tekintetében sincsenek a felek a 8%-hoz, mint maximálisan kiköthető kamathoz kötve. Amint már 1923. évi határozatokban, úgy később is kimondotta, hogy törvényrontó szokás hatályától megfosztotta a kamat maximumára nézve a kamattörvényekben foglalt szabályokat, hogy a jelen viszo-