Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

236 BÍRÓI GYAKORLAT. nem ellenzett, a bíróság olyan felek között, akikre nézve a trianoni békeszerződés valorizációs szabályai lettek volna alkalmazandók, mellőzte a per felfüggesztését és a békeszerződési valorizációs szabályok alkalmazását s a belföldiek között érvényesülő általános valorizációs elveket alkalmazta, amelyek az adott esetben felperesre nézve véletlenül kedvezőbbek voltak. (47/1919.) Szerintem ennek a kir. Kúria egy korábbi 1924 június 20-iki P. IV. 4621/1922. sz. határozatával egyező döntésnek helyességéhez szó fér. Helyesebbnek látszik az a felfogás, mely szerint a trianoni békeszerződés 231. és 2154. cikkeiben foglalt valorizációs szabály ma már a békeszerződés becikkelyezése folytán kötelező magyar jogszabály, amelynek alkalmazása vagy nem alkalmazása nem függ a felek akaratától. Meg kell e helyütt jegyeznünk, hogy tudomásom szerint a bíróság még nem döntött olyan esetben, amidőn a követelés már lejárat előtt értéktelenedett el a korona értékromlása folytán. Az elbírált esetekben az értékromlás mindenkor a lejárat, illetőleg a kártérítési követelés keletkezése után állt be. A bíróság ezekben az esetekben a valorizálás forduló napja gyanánt most már állandóan a tartozás lejártát, illetőleg a kártérítési követelés keletkezését, nem pedig, mint egynémely korábbi határozatában (pl. 392/919.), a perindítás vagy a valorizálási kérelem előterjesztésének napját tekintette. A bíróság csak kérelemre valorizál általában, hivatalból valorizálta azonban a tőkeösszeget, a felszámított, de meg nem ítélt, összeg szerint többet kitevő kosztpénz helyett (1150/1923.) s hivatalból valorizálta a megítélt árkülönbözetet is, amikor teljesítés helyett kérelem nélkül csak árkülönbözetben marasztalta az alperest. A. valorizálás technikáját illetőleg még meg kell jegyezni, hogy a bíróság az. átértékelésnél a magyar korona zürichi árfolyamát veszi alapul s hogy eltérőleg korábbi gyakorlatától, nem bizonyos svájci frankösszeg mindenkori egyenértékében, hanem az ítélethozatal napja szerint számszerűleg meghatározott magyar (papir) korona összegben marasztalja az alperest, vagyis az ítélethozatal után netán bekövetkező koronaérték-változást nem veszi figyelembe. Kimondta a tőzsdebíróság 570/921. számú ítéletében, hogy a valorizációs többlet iránt indított perben az alapkövetelés fennállására nézve nem res judicata az alperes ellen az egyszeres összeg tekintetében meghozott makacssági ítélet. Ennek folytán alperes érdemleges védekezésének újabb elbírálásába bocsátkozott.