Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

KÉSEDELMES JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÉS VALORIZÁCIÓ. 2I7 stabil értékké és midőn fizetésre kerül a sor, ismét visszafordul papirkoronává. A békében bekebelezett jelzálogos követelés, békében szerzett végrehajtási zálogjog ipso jure valorizálódik; ugyancsak állandó értékűvé válnak az ítéleti tőke-, sőt költségmarasztalások is és nincsen szükség arra, hogy a hitelező a megítélt követelés valorizálása iránt újabb pert indítson, vagy hogy a perköltség «felemelése* végett csatlakozzék a fellebbezéshez. Elvesztik jelentőségüket a perérték-problémák, úgyszintén az a kérdés is, van-e helye valorizálásnak a felülvizsgálat során, vagy sem. Az identitási elmélet következményei mint látjuk, az alaki jog terén meglepőbbek, mint az anyagi jog terén, amint, hogy a valorizáció anyagi jogi konzekvenciáinak levonásában sokkal messzebbre mentünk, mint az alaki jogiakéban.* Hangsúlyozom, mindevvel nem azt akarom mondani, hogy az identitási gondolatot gyakorlatilag is teljesen keresztül kell vinni; nézetem szerint ez veszedelmes túlzás volna; csak éppen a fogalmak tisztázása végett kíséreltem meg annak demonstrálását, hogy a merő logikai levezetés hová visz. Az identitási szempont világában a valorizálás egyszerű számtani művelet, amelynél négy tényező szerepel: a valorizálandó papirkoronamennyiség, a stabil értékmérő, amellyel valorizálunk és az a két fordulónap, atnettől és ameddig valorizálunk. Ami a valorizálás kezdőpontját illeti, a kártérítési szemlélet a késedelembe esés napjával valorizál, bár abból, hogy j-ért valorizálunk, mert az adós késedelmes, még nem következik szükségképpen az is, hogy onnantól kezdve valorizáljunk, ahonnan az adós késedelmes. Enyhébbnek fog feltűnni, ha a késedelem helyett a lejárattól valorizálunk; az életben viszont a lejárat és a késedelem bekövetkeztének időpontja a legtöbbször egybeesik. Ezenkívül a követelés keletkezése és lejárata között évek telhetnek el és nincs ok arra, hogy a lejáratig beállott pénzromlás következményeit teljes egészükben a hitelezőre hárítsuk. Ha a hitelezőnek választási joga van és ezt későn, esetleg csak a perben gyakorolja, vagy pedig az anyagi joghelyzet más okból változik (pl. a felperes, aki először szállítást követel, gazdasági lehetetlenülés okából kártérítésre megy át), a követelés csak a joghelyzet véglegessé váltával jár le; méltánytalan, hogy a valorizáció csak ekkor kezdődjék. * Az identitási gondolat szerint pl. az alapkövetelés speciális hatásköri szabályai (járásbíróság értékre tekintet nélkül ; választott bírósági kikötés' megállanak az utóbb felmerült valorizációs kérdésre is. Jogállam. XXIV. év£ 5—6. füz. I )