Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - A választási bíráskodás

20Ó Dí CSEKEY ISTVÁN A VÁLASZTÁSI BÍRÁSKODÁS. írta: Dr. CSEKEY ISTVÁN. Tartu (Dorpat), május 10. Abban a politikai természetű vitában, amely az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat benyújtása óta megindult, szinte elhomályosul a javaslatnak jogi szempontból legfontosabb és egészen új intézkedése, amelyhez hasonlót mindeddig még soha nem tartalmazott magyar választójogi törvényjavaslat. Ez a ioo—128. §-okat magában foglaló nyolcadik fejezet, amely «Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodás » címet viseli. Szabadjon nekünk innen a messzeségből, távol a magyar államművészet küzdő terétől, a javaslat e részéhez hozzáfűzni néhány szót annyival is nagyobb örömmel, mert mi voltunk az elsők, akik másfél évtizeddel ezelőtt még hiába szólaltunk fel a választási bíráskodás olyan megoldása mellett, mint amilyent ez a javaslat a maga egészében megvalósítani igyekszik.* Mind az egyetemes, mind a hazai jogfejlődés szempontjából felette érdekes futó pillantást vetnünk arra a jogi és politikai küzdelemre, amely a készülő magyar jogintézményig vezetett. A parlamentárizmus bepolgárosulása óta elmélet és gyakorlat vállvetve fáradozott olyan rendszer kialakításán, amely a választásokkal kapcsolatban elkövetett visszaélések megtorlására legalkalmasabb volna. Az alkotmányosság anyaországaként emlegetni szeretett Angliában eleinte a választási bíráskodást a király gyakorolta együtt a «Court of Chancery»-vel és csak I. Jakab idejében (1604) ment át e jog az alsóház kezébe, míg végre 1868-ban a mai rendszerre tértek át. Az ekkor hozott törvény, az úgynevezett «Election Petitions- and Corrupt Practices at Elections Act» a választások feletti ítélkezést a legfelsőbb pol* L. szerzőtől «A választási bíráskodás szervezéséhez». Különnyomat a Magyar Társadalomtudományi Szemle IV. évf.-ból. Budapest, 1911.