Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Az osztrák-magyar igazságügyi viszonossági gyakorlat a dualizmus megszűnése óta

AZ OSZTRÁK-MAGYAR IGAZSÁGÜGYI VISZONOSSÁGI GYAKORLAT. I 4 I csak saját államhatóságának adható ki.» Magyarország javára Ausztria részéről hasonló kiváltság törvényileg a szorosabb közjogi kapcsolat fennállásának idejében sem volt biztosítva, hanem e részben csupán az osztrák cs. kir. igazságügyminiszternek 1Ö97 jan. 28-án 966. szám alatt kelt rendelete intézkedett azzal az indokolással, hogy «az osztrák-magyar monarchia nemzetközi egységes állásának megfelelőleg az osztrák és a magyar állampolgárság a külföldön való viszonyban egységes állampolgárságnak tekintendő*. Azt hiszem teljesen felesleges arra rámutatnunk, hogy a nemzetközi viszonylatokban a múltban is minden téren érvényesült külön magyar honosság mellett ez az indokolás teljesen tarthatatlan volt. Az osztrák-magyar monarchia felbomlása után a német-osztrák külügyi államhivatal 1919. évi október hó 7-én IV. 22,136/14. szám alatt kelt jegyzékében közölte a magyar kormánnyal, hogy a szóbanforgó osztrák igazságügyminiszteri rendelet a szorosabb közjogi kapcsolat megszűnése folytán többé hatályban levőnek nem tekinthető, ehhez képest az osztrák kormány a jövőre nézve nem fogja kötelezőnek tartani azt az elvet, hogy magyar állampolgárt, aki Magyarországon kívül követett el "büntetendő cselekményt, kizárólag Magyarországnak szolgáltathasson ki, hanem jogosítottnak fogja magát tartani arra, hogy a bűntettest a körülményekhez képest az elkövetési hely államának adja ki. Felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között nálunk a büntetőtörvénykönyv 17. §-ának 2. bekezdése nem vált-e tárgytalanná? Erre nézve igennel kell felelnünk, mert az idézett törvényi rendelkezés a szóbanforgó kiváltságot nem az osztrák állampolgároknak általában, hanem az osztrák-magyar «monarchia másik államának honosa» részére biztosította, ilyenek pedig a dualizmus megszűnése óta nincsenek. b) Ugyanezen szempontok szerint tárgytalannak kell tekintenünk a büntetőtörvénykönyv 7. §, 127. §, 2. és ), p., 14^., 146., 152., 269. §-aiban az osztrák-magyar monarchia másik államának honosaira nézve megállapított különös rendelkezéseket.