Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya
SZEMLE. joggyakorlatnak azóta újabb állomásához érkeztünk, nem szolgálhat alapul a perjog tételes szabályainak mellőzésére.1 Dr. Fenyves Béla. SZEMLE. — A Kúria minden tanácsa valorizál. A valorizációs irányzat a múlt hetekben bevonult a Kúria I. tanácsába is, amely nyilván az eléje kerülő ügyletek konzervatizmust leginkább igénylő jellege folytán — a családjogi és ingatlanjogi vonatkozások bizonyára ilyenek — legtovább tartott ki azon álláspont mellett, hogy a valorizációnak törvényes intézkedés hijján nem lehet helye. A Kúria tanácsai nem egyformán vettek részt a valorizációs gyakorlat kialakításában. Helyes is, ha minden testületben vannak bátrabban előretörök, a kor követelményeit gyorsabban megértők és vannak olyanok is, akik a hagyományokat bölcs mérséklettel őrzik és gondozzák. Ilyen rendszer vezethet csak arra, hogy a joggyakorlatban a merész újítások ne borítsák el a hagyományokat. Most, hogy a Kúria elvben egységesen a valorizáció mellé állott, el kell várnunk, hogy az első bíróságok is kivétel nélkül rálépnek arra az útra, amelyet a Kúria kijelölt és megszűnik az olyan alsóbírói felfogás, hogy «a valorizáció ismeretlen fogalom a magyar jogban» és megszűnik az olyan esetek lehetősége, hogy azt, aki ingatlan hátralékos vételárát valorizálva követeli — mint ez a budapesti kir. törvényszéknél még a közelmúltban is történt -— szinte turpis causa címen utasítják el a keresetével, oly indokolás mellett, hogy az ingatlan eladója a valorizációval játéknyereséget igényel, már pedig játéknyereség nem ítélhető meg. Felvetődik a Kúriának lényegben egységes állásfoglalásával szemben a kérdés: vájjon ne intézkedjék-e immár a törvényhozás a valorizációról, avagy továbbra is csak a bírói gyakorlat fejlessze tovább ezen intézményt? A magunk részéről a leghatározottabban az utóbbi mellett foglalunk állást. Mert félő, hogy a törvényi szabályozás rideg lesz. Már pedig épp e kérdésben elasztikus és az életkörülményekhez simuló prakszisra van szükség. Az államban — a kincstár gazdájában — a jelen gazdasági viszonyok közt nem bízunk meg oly értelemben, hogy elhigyjük. hogy az állam hajlandó lesz magát törvényileg a valorizációnak alávetni akár 1 V. ö. Dr. Gaár Vilmos: Az anyagi jogerő és a perújítás (Jogállam 1924. évi 210. 1.); dr. Dajkovich István: Az anyagi és alaki jog konfliktusa (Jogtudományi Közlöny 1924. évi 159. 1.).