Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 1. [r.]

3]4 DE GALLIA BÉLA szolgálati szabályzattal megállapított és a felmondási időt ki nem záró ideiglenességgel, szembe állítva a nyugdíjra jogosító véglegesítéssel — csak akkor lehet szó, ha az köttetik ki, hogy a szolgálatot bármelyik fél, előzetes felmondás nélkül, bármikor felbonthatja. Ideiglenes szolgálatot tehát, mint az általános szabálytól eltérőt, mindig az arra hivatkozó fél köteles bizonyítani. (1924 március 6. P. II. 44$/1924.) E döntés szerint az 1910/1920. M. E. rendelet 23. §-ának korlátai nem nyerhetnek alkalmazást akkor, ha a szolgálati viszony maga annak megkötésekor tisztán ideiglenes és nem állandóbb jellegű; ami természetes is, mert a R.-ben szabályozott szolgálati viszony természeténél fogva csak az állandó szolgálatra vonatkozik. így pl. napidíjasra nem. Külföldi részvénytársaság belföldi képviselőjének szolgálati szerződése évről-évre új szerződéssel és kinevezési okirattal egy évi időtartamra (január i-étől december végéig) megújíttatott, azzal a kikötéssel, hogy ezen éven belül a szerződés bármely fél részéről 30 napi felmondással bármikor felmondható. Abban a vitában, hogy az ily szerződés határozott, vagy határozatlan időre köttetett-e, és hogy ekként a felmondási időre szóló és a rendelet 23. §-ában foglalt korlátozások erre is kiterjeszkednek-e, a Kúria akként döntött, (1924 dec. 6. P. II. 2485/1924.) hogy «mivel a felek a szolgálati viszonyt meghatározott időszakokra szabályozták, bár emellett mindenkor felmondási időt is állapítottak meg, nem lehet a felek azon akaratára következtetni, hogy a szerződést a rendszeresen ismétlődő kinevezések, illetve megbízások és külön levelek alapján határozatlan időre kötöttnek tekintették volnaj>. Határozott időre kötött szerződésről lévén szó, a felperes jogviszonyára a R.-nek 1 a felmondási időre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. «A szerződésnek 1922 január i-től dec. 31-ig terjedő és 30 napi felmondási időt megállapítható kikötése, ezen utóbbi rendelkezésnek az alkalmazott hátrányára a rendelet 2. §-ának intézkedésétől eltérő kikötése okából a R. 23. §-ának rendelkezése alapján érvénytelennek nem tekinthető.')2 II. A R. 23. §-ának terjedelme. E § magyarázataképpen mondta ki a Kúria, hogy a R. nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy az alkalmazottnak bizonyos szolgálati minőségében egy évi felmondáshoz volna igénye, ennélfogva a joggyakorlat által bizonyos alkalmazottakra vonatkozólag megállapított egy évi felmondási időt nem lehet olyannak tekinteni, melytől el1 R = 1910/1920. M. E. rendelet. I. T. = 1884 : XVII. tc. ipartörvény. 2 E döntéssel nem értek egyet.