Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A bírói függetlenség. 2. [r.]

A BÍRÓI FÜGGETLENSÉG. 85 sem. Olyan az. mint a levegő, akár jó, akár rossz; akár tiszta, akár tisztátalan, akár egészséges, akár egészségtelen, beszívjuk azt, mert nélküle nem tudunk élni. Azonban az arravaló visszahatás már egyéni sajátságok szerint változik. Az egyéni vélemény s így a bírói meggyőződés is, a társas, kollektív véleményhez viszonyítva, a visszahatás nézőszögéből számtalan árnyalatot tüntet fel. Könnyebb áttekinthetőség végett azonban csak három főbb változatot veszek fel. Jelesül az egyén véleménye a közvéleményhez viszonyítva lehet: 1. teljesen egyforma; 2. részben eltérő; 3. s vele szemben álló, diametrálisan ellentétes. A bíró törvényben gyökerező meggyőződése is ezen formákat veheti föl. Egyelőre a nem bírói véleményt, hanem az általános, s nem speciális egyéni hiedelmeket vizsgálva, azt látjuk, hogy a társadalom mentalitása az utánzás s társas együttélés következtében a homogenitásra törekszik. Szabály a tömegember, ritka az egyéniség. Következménye ennek a hasonlóság, tehát az egyesek véleménye rendesen harmonizál a közvéleménnyel. Azonban a nyájítpus mellett számtalan fokozatban találhatók az egyéniségek és ebből szükségkép következik a véleményekben s hiedelmekben való részleges eltérés. Ez a leggazdagabb s leghasznosabb tényezője a társadalmi fejlődésnek. A közvéleménnyel teljesen harmonizáló egyéni vélemény ugyan sziklaszilárddá erősödik a közvélemény támogatása mellett; ez azonban a tespedést jelenti. Ellenben a részleges ellentét a Bergson teremtő fejlődésének, vagy a Wundt teremtő szintézisének törvényénél fogva a kultúrát lassanként, de biztosan magasabb fejlődési állapotra viszi, mert a részben ellentétes, részben harmonikus eszmék, hiedelmek, meggyőződések és törekvések nem törik össze egymást, hanem békésen egybeolvadnak, egyik sem marad érintetlenül előbbi állapotában az összeszövődés után, hanem az egyéni s kollektív tudattartalomban egy új szintézis keletkezik.