Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1923. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 45 azonban nem absztrakt, hanem csak a konkrét kár térítendő meg. Ily konzekvens állásfoglalásra a Kúria eddig nem jutott. Ez idei gyakorlatunk a fent idézett mult évi határozatokhoz képest mindinkább idegenkedik a valorizácziótól és tiszta pénztartozás esetén a korona-kötelezettségek változatlanságát hangoztatja. Leghatározottabban ez a sokat támadott 86. sz. polgári döntvényben jut kifejezésre, mely szembeszáll azzal a lehetőséggel, hogy a biróság pénztartozások felemelését vagy leszállítását analógia utján általánosítsa. «Ez lényegében egyértelmű volna minden pénztartozás valorizálásával, a mi pedig jogi és gazdasági életünkben egy könnyen át sem tekinthető káros bizonytalanságra vezetne.» Ez alapon a döntvény a baleseti járadékok felemelését is megtagadja, habár ez tipikus esete azoknak a tartási és rokon természetű igényeknek, melyeknél a külföldi bíróságok állandóan valorizálnak és a melyeknél, ha valorizáczióról egyáltalán szó lehet, ez a legindokoltabb. Egyébként az ezidei határozatok nem nyújtanak egységes képet és a mondott határozatok közt (koronatartozás változatlansága és vétkességi kártérítés) ingadoznak. Abból, hogy a lejáratkor Ausztriában és Magyarországon még egységes és egyenlő értékű pénznem volt forgalomban, a Kúria azt következteti, hogy az adós vétkes fizetési késedelmével az osztrák korona időközi elértéktelenedéséből folyó károsodást a hitelezőre jogosan át nem háríthatja. Ennek folytán a hátralékos követelés magyar koronában fizetendő annál is inkább, mert ha az adós osztrák koronában fizetne, a hitelező még az eredetileg kikötött vételárösszeget sem kapná meg. (C. IV. 2916/1922. Hdt. 31.) «A vétkes fizetési késedelembe esett adós az osztrák korona időközi elértéktelenedéséből előállott kárt a maga teljes egészében a hitelezőre át nem háríthatja, mert különben a két évnél hosszabb idő előtt szerződésileg kikötött vételár távolról sem nyerne kielégítést)). (C. IV. 3147/1922. Hdt. 32.) Következetesen kitart a Kúria a visszaadott vételárelőleg valorizácziója mellett (lásd mult évi szemlénket. C. IV. ^455/1922.) «Az eladó azt a vételárösszeget, melynek ellenében árut nem szállított és a forgalmi viszonyok időközbeni megváltozása folytán nem is szállíthat, az eredeti állapot visszaállítása végett a vevőnek mai értékben visszaadni köteles. (C. VII. 3531/1922. K. J. 4.) Az az eladó, a ki az előre lefizetett vételárat — a szállítás megtagadása után — a vevőnek vissza nem adja, el nem fogadás esetén pedig birói letétbe nem helyezi, a pénz vásárlóere]ének az indokolatlan késedelem ideje alatt beállolt csökkenéséből származó kárt a vevőnek megtéríteni tartozik. (C. IV. 2484/1922. K. 52.)