Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1923. évben

46 BÍRÓI GYAKORLAT. Merőben ellentétes ezzel az a joggyakorlat, a melyet a Kúria a Kereskedelmi törvény 326. § 2. bekezdésének alapján a külföldi pénznemre s^óló tartozásnál állandóan követ, midőn a késedelmes adóssal szemben is az eredeti lejáratkori árfolyamon számit át. Mig a valorizácziónál a hitelező érdekét nézi, ugy itt teljesen egyoldalúan az adóst védi és kétségtelenül következetlen, ha a Kúria, mig azt az adóst, a ki magyar koronákban vállalt kötelezettséget, a pénzromlás következtében valorizáltan kötelezi, másrészt azt az adóst, a ki külföldi valutában vállalt kötelezettséget nem annak megfelelő értékben, hanem a lejáratkori érték számításával oly koronaösszegben marasztalja, mely a hitelezőnek egyáltalán nem nyújt módot azon valutamennyiség beszerzésére, melyre a szerződés megkötésekor számított. A Kúria a 326. § 2. bekezdésére utalva a lejárat napját fogadja el irányadóul és a valóságos fizetési napon levő átszámítási árfolyamot mellőzi. (C. VII. 1962/1922. K. J. 86.) Sőt még ennél is tovább ment a Kúria, midőn a váltótörvény alapján, mely a fizetés idejét emliti, ugyancsak a lejárati nap árfolyama mellett számit át és igy a Budapesten lakó forgatót jóval kisebb összegben marasztalta, mint az elfogadót és kibocsátót, a kikre nézve a teljesítés helye Páris volt. (C. VII. 4292/1923. K. J. 132.) Ez a joggyakorlat ellentétben van a váltótörvény 37. és 50. §-ával (visszkereseti váltó), de a K. T. 322. § 2. bekezdésével is, mely csak akkor volna alkalmazható, ha a váltóban a felek más teljesítési helyet kifejezetten nem tűztek ki. Más határozatokban a Kúria helyesen utalt arra, hogy a fizetendő pénznem tekintetében elsősorban a felek akarata irányadó, nem pedig a 3 26. § értelmében megállapítandó teljesítési hely. (C. IV. 4723/1922. Hdt. 60. és C. VII. 5 323/1922. Hdt. ói.) Egyébként fentartotta a Kúria a mult évi szemlénkben birált azt az álláspontját, hogy a teljesítési hely a pénzadós lakhelye. (Vezéreset: C. IV. 1686/1922.), mert a 324. § «csak kölcsönre és ehhez hasonló jogczimen alapuló tartozásokra alkalmazható». Ezzel összefügg az a fontos kérdés, hogy mily nemzetközi jogszabály alkalmazandó a külföldi és belföldi felek közt megkötött ügyletre. A fizetés helyét egymagában a Kúria nem tekinti itt irányadónak, hanem elsősorban a felek szándékára tekint és a fizetési helyet megelőzően az áruszolgáltatásnak helyén fennálló jogot tartja alkalmazandónak. (C. VII. 1066/1923. Hdt. 43.) A valutával kapcsolatban a Kúria még néhány érdekes kijelentést tett. Az egyik szerint «idegen pénznemek meghatározott árfolyamon való fizetésének kikötése érvényes A fizetés napján levő árfolyamon való átszámitás kikötése az effektiv