Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1923. évben

44 BÍRÓI GYAKORLAT. tény a jelen perben érvényesíttessék. Adott esetben a végre­hajtató 13.000 koronáért oly automobil átadását kérte, mely az Ítélet hozatalakor 8 és fél millió koronát ért. A pénz ily nagy­mérvű romlása folytán a tábla gazdasági lehetetlenülést állapí­tott meg és arra sem mutatkozott hajlandónak, hogy a végre­hajtást szenvedőt megfelelő vételár mellett kötelezze az autó kiadására. Egyébként azonban a tábla kijelentette, hogy a birói Ítéletek végrehajtás utján való teljesítésénél nem lehet gazdasági lehetetlenüléssel oly mértékben védekezni, mint a birói Ítélettel még el nem döntött kötelmek teljesítésénél. (Budapesti tábla, 6370/1920. K. J. 44.) Nem hivatkozhatik a gazdasági lehetet­lenülésre az a fél, a ki a vételárat már előre felvette, hacsak nem igazolja, hogy az áru vételára aránytalanul nagyobb mérték­ben emelkedett, mint a mely mértékben a korona vásárló ér­téke csökkent. (C. VII. 3685/1922. K. J. 61.) A vételár egy­idejű kifizetésével megvett készárukra nézve létrejött ügyletekkel szemben a gazdasági lehetetlenülés kifogása jogosan fel nem hozható. (C. IV. 3384/1922. K. J. Q2.) Ugyancsak a gazdasági lehetetlenülés fogalma alá vonja a Kúria 26. számú jogegységi döntvénye az ingatlanra vonatkozó vételi jog (optio) gyakorlását, midőn a szerződés tárgya a forgalmi viszonyok előre nem lát­ható alakulása folytán aránytalanul emelkedett. A tulajdonos ily viszonyok között az eladás kötelezettsége alól mentesül és az optio abban az esetben sem gyakorolható, ha a jogosított a szerződéses vételár helyett azt az összeget hajlandó szolgáltatni, mely az ingatlan értékének az optio érvényesítésekor megfelel. Ebben az esetben tehát a Kúria az eladóra nézve gazdasági lehetetlenülést állapított meg akkor is, ha a vevő valorizálásra hajlandó. A valorizáció kérdésével mult évi szemlénkben behatóan foglalkoztunk és annak kapcsán ismertettük azokat a vezérese­teket, a melyekben a Kúria a koronaromlás következményeit az adósra háritotta. Ilyenek gyanánt az adós rosszhiszemű ké­sedelme esetén járó kártéritést, (C. IV. 5455/1922.) a vételár­előleg visszaadását (causa data, causa non secuta, C. IV. 4262/1922., C. JV. 1686/1922.) jelöltük meg. Az osztrák leg­felsőbb biróság 1923 márczius 8-án kelt teljes ülési jogi véle­ménye kimondja, hogy késedelmes teljesités esetén a hitelezőt a kamatokon felül is illeti kártérítés; magánjogi ügyekben csak dolus és nagyobbloku gondatlanság, kereskedelmi ügyleteknél pedig elég a késedelem kimutatása, sőt az adós csak ugy sza­badul e jogkövetkezmény alól, ha neki az exculpatio sikerül. A tartási igényeknél a valorizáczió feltétlen, egyéb esetekben

Next

/
Thumbnails
Contents