Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetéhez

A VALORIZÁCIÓ, MINT TÖRVÉNYALKOTÁSI PROBLÉMA STB. 479 kénytelenek pénzüket betétként elhelyezni. A törvényes kényszerrel egyenlőnek tekintendő magánjogi jogi személy alapszabályának vagy szervezeti szabályának rendelkezése. Az ugyanabba a csoportba tartozók a tömegből követelésük arányában részesülnek (7. §). Ez a rendelkezés bonyodalmakat idézhet elő, mert nincs megadva az arány számítási módja. Ha pl. valaki 1918-ban 1000 M-t, 1920-ban ismét 1000 M-t tett be, 1921-ben pedig 500 M-t kivett, nem lehet megállapítani, hogy ez az 500 M az 1918-as vagy az 1920-as betét felének valorizálását zárja-e ki, már pedig ettől függ, hogy a ma fennálló 1500 M aranymárka értéke 10^0 a. M. vagy csak 600 a. M.1 Az életbiztosításból eredő követeléseknél az alap képzése ugyanúgy történik, mint a már ismertetett esetekben. A felosztást végző Treuhánder a biztosító-vállalatok felügyelő-hatósága elé terjeszti a felosztási tervezetet (8. §). A felosztás szabályait az 1924 aug. 18-án kiadott 4. végrehajtási rendelet tartalmazza (RGB1. T. I. Nr. 55. S. 694.). A feltétlenül tőkebefektetésnek nyilvánított követelések tekintetében, valamint abban a kérdésben, hogy a felértékelésben a 15°/0-nál kisebb mérték alkalmazásának helye van-e, külön hivatal (Aufwertungsstellei2 dönt, amely egyességet kísérel meg és a perenkívüli eljárás szabályai értelmében jár el. Határozata ellen egyedül törvénysértés miatt van helye perorvoslatnak az Oberlandesgerichthez (9. §.). A többi tőkebefektetésül szolgáló követelések tekintetében a rendelet azt a korlátozó rendelkezést tartalmazza, hogy azokat nem lehet nagyobb mértékben valorizálni, mint a dologi tartozásokat. Ilyen egyéb tőkebefektetés pl. az idegen valutában esetleg magyar vagy osztrák koronában fennálló jelzálogos követelés vagy a hosszúlejáratú készpénzkölcsön (12. $ r. bek.). A rendelet nem érinti a tőkebefektetések felértékelése tekintetében már kötött egyességet, sőt egyesség kötését a jövőre is megengedi, telekkönyvileg biztosított követelés esetében az egyességileg megállapított összegnek az aranyérték 15°/o-át meg nem haladó része tekintetében az eredeti rangsort is biztosítja (13. §')'. A követelésnek nemzetközi szerződésen alapuló rendezése (főleg a Svájc és Németország közt létrejött egyezmény alapján) tekintetében fennálló rendelkezéseket a rendelet nem érinti (1 <, §). 1 A márka 1920. évi aranyértéket egyszerűség kedvéért 10 aranypfennigre kerekítettem ki. 2 Az 1024 május 25-án kiadott második végrehajtórendelet az Amtsgerichteket tette ily hivatalokká és eljárásukat is szabályozta (RGB1. T. I. Nr. ;8. $6o. 1.).