Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1. szám - Az oldalágról szállt vagyon ági jellege
AZ OLDALÁGRÓL SZÁLLT VAGYON ÁGI JELLEGE. 35 A közös törzselődtől származó vagyonról annak tulajdonosa élők közt és halál esetére szabadon rendelkezhetik, ha nincsenek törvényes leszármazói. Ilyen intézkedés hiányában a közös törzselődtől származó vagyon felszálló ági örökség lesz. Ha a tulajdonos akár ajándékozás, akár végrendelet utján olyan rokonnak juttatja ezt a vagyont, a ki a szerző törzselőd ágán amugyis a tulajdonosnak törvényes örököse, akkor a tulajdonos akaratából jut az a vagyon annak a rokonnak vagyoni jogkörébe, a ki ilyen akaratkijelentés hiányában erre a vagyonra az ő törvényes örököse lenne. Ilyen esetben értelmetlenség volna ennek a vagyonnak ági voltát megtagadni, ha ez a rokon ennek a vagyonnak hátrahagyásával végintézkedés és törvényes leszármazók nélkül hal el. Viszont azonban, ha a tulajdonos ági vagyonáról való rendelkezéssel elvonja a lehetőséget, hogy ez az ági vagyon az ági törvényes örökösre vagy örökösökre szállhasson, akkor nincsen ok arra, hogy ez a vagyon az uj tulajdonosnál csak azért váljon ági hagyatékká azoknak az ági törvényes örökösöknek javára, akik elől a vagyonátszállásnak ez a lehetősége elvonatott, — mert az ingyenes juttatással e vagyonhoz jutott uj tulajdonos a szerző törzselődnek lemenő ági rokona, s ez e vagyon felől még halál esetére sem intézkedett. Még elevenebben kitűnik e tétel helyessége, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen juttatás gyakorta éppen azért történik, hogy a törvényes örökösül jelentkező ági rokon elől a vagyon elvonassék, a mi gyakran kifejezésre is jut a vagyonátruházó jogügyletben. így a kir. Kúria által 1917. évi 3113. sz. a. elbírált esetben a nagynéne az ajándékozó okiratban kifejezésre juttatta, hogy nővérének megkerülésével az ő fiának azért ajándékozza azt az ingatlant, mert nővére amugyis gazdag asszony s mert ez bontó perrel lépett fel férje ellen. Az 1917. évi 3113. sz. ítéletben megnyilatkozó jogi felfogás mellett lándzsát törő dr. Szászy Schwarz Gusztáv (Jogt. Közi. 1917. évf. 42. sz.) az igy megnyilatkozó szándék figyelmen kivül hagyását követeli, mert szerinte: «ez figyelembe nem jöhet, mert