Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám

KARÁCSONY ESTÉJÉN. 42I az eszményekért való élet! Csak az eszményekben van vonzó, indító erő s ez az erő annál nagyobb, annál ellentállóbb, minél magasabbak, minél tisztábbak, minél lelkiebbek az eszményeink! •¥ A dolgok és történések megértése és értékelése a lélek tudattartalmától, értéktudatától, lelki orgánumaink fejlettségétől, finomságától, lelkünk megértő fogékonyságától, rezonáló képességétől, egyszóval: lelkünk struktúrájától, gazdagságától, érettségétől, mélységétől függ. A léleknek ez a struktúrája, gazdagsága és érettsége a lélekművelésnek az eredménye s fejlődésünk különböző fokain maga is különböző fokokat ér el. Ezekhez a fokozatokhoz képest állandóan mást és mást látunk meg a múltból, másként és másként értékeljük a jelent és másként tekintünk a jövőbe! Az élet öreg estéjén a karácsonyest eszményeibe bele* kapcsolódva megbékülve állok az édes karácsonyfánál és szent hittel, erős hittel hiszem, hogy amint ez a szent est visszavissza fog térni, annak eszményei is állandóan megfognak újulni s örökké fognak élni, hatni, alkotni és termékenyíteni. Pályámnak rövidesen a végére érek. Az út végére érni azonban a földi sorsban csak ritkán jelenti: a kitűzött célhoz érni. A cél u. i. eszményeinknek a megvalósítása volna, pedig az a mi sorsunk, hogy minél magasabbak az eszményeink, annál távolabb maradunk el a céltól! Ez azonban ne fájjon lelkünknek 1 hiszen az élet értéke nem attól függ, hogy az élet mentes legyen: küzdelmektől, botlásoktól, elborulásoktól, hanem abban, hogy minden kísértéssel szemben tántoríthatatlanul hívek maradjunk eszményeinkhez. Ettől a hűségtől áthatva, ha távol is a céltól; eszményeim megvalósulásától — megalázkodva ismételem a szent éj égi szózatát: Glória in excelsis Deo!