Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8. szám - Kamatok ügyvédi költségek után

SZEMLE. és pedig igen kínosan. Az ilyen szembeállításoknál mindig a munkavállaló ügyvéd marad alul a munkaadó ügyféllel szemben. És melyik ügyvéd fog kamatot kérhetni a költségek után, ha az ellenfél, ki a költségeket fizeti, nem tartozik kamatot fizetni. Ügy véljük, törvényes indokkal nem lehet alátámasztani azt az álláspontot, hogy az ügyvédi költségek címén az ellenfél terhére megítélt követelés kamatkártérítés nélkül maradjon. Igaz, hogy a bírói gyakorlat eddig nem állapított meg ily ügyvédi költségek után késedelmi kamatot; de mikor a gyakorlat a jó békében kifejlődött, nem volt a kamatnak életbevágó jelentősége. Ellenben ma, amidőn a törvényhozás a késedelmi kamatot oly fontosnak vélte gazdasági kiegyenlítés és a fizetésre való buzdítás szempontjából, hogy ioo°/0-nál magasabb mértékben szabja ki: akkor a bíróságok méltán eshettek gondolkodóba afelett, vájjon nem volna-e gazdasági, fizetésrebuzdítási és méltányossági szempontból egyaránt helyes az ügyvédi költségeknél is megítélni a kártérítési jellegű késedelmi kamatot, vagy már csak azért is, hogy az ügyvédi kar is támogatást nyerjen e réven a rettenetes gazdasági.küzdelemben. Csak gondoljunk azokra az esetekre, midőn az alaptalanul perlekedő felperes költségekben marasztaltatik az elsőbíróság által. Miért ne éljen a csak pár °/0-ba kerülő jogorvoslattal az ilyen felperes az ügyvédi költségek tekintetében — ha alaptalanul is, — mikor egy pár soros fellebbezési beadvány révén a mai kamatviszonyok mellett, pláne az előző kosztkamatviszonyok mellett 50— 200%-ig takarít meg kamatokat. Előttünk fekszik eg^ eset, melyben a törvényszék, mint másodfok, 1923 novemberében 27 millió korona költséget állapított meg felperes terhére a kereset elutasítása mellett. Felperes természetesen jogorvoslattal élt a költségek mérve ellen és a Kúria pár nap előtt hagyta helyben a törvényszék költségmegállapítását: felperes 27 millió koronát ma fog fizetni a tavalyi 27 millió korona helyett és pedig kamatmentesen. Akad-e ügyvéd, aki ilyen körülmények között a saját felétől kér kamatkártérítést, midőn az ellenfél ilyent fizetni nem tartozik ? Nyilvánvaló tehát, hogy az ügyvéd vesztesége — a valorizáción kívül — a kamatkártérítés összege, ami körülbelül 20 milliót tesz ki. Olyan törvény és olyan gyakorlat, amely ilyen igazságtalanságokat tesz lehetővé, nagyon rászorult arra, hogy törvényhozói intézkedés vagy bírói gyakorlat által módosíttassák. Az ügyvédi karnak e részben főként a bírói gyakorlatra kell számítania, arra a gyakorlatra, mely törvény nélkül is rátalált a valorizálás útjára.