Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8. szám - Új illetékkódexet!

SZEMLE. Úgy véljük, hogy a bírói gyakorlat csak megindítóra vár, csak az első szószólóra a magasabb magisztraturában és megnyilatkoznék a bírói gyakorlatban a jogászkartársi együttérzés, vagv legalább is a jólélekkel való megértés. Nem elégítheti ki az ügyvédi kart, ha — mindezt örömmel konstatálhatjuk — a felsőbíróságok több tanácsa rátért az ügyvédi költségek emelésére, illetve valamelyetén valorizálására a koronaromlás címén. Mert az ebben megnyilvánuló támogatás csak azon ügyekre vonatkozhatik, amelyek a felsőbíróságokhoz felkerülnek. E mellett perrendünk szerint a bíróságok hivatalból nem emelhetik fel a perköltséget, viszont a költségek miatti csatlakozási kérelem — mely szintén nem minden ügyben lehetséges — újabb költségekkel és azzal a kockázattal jár (lásd Jogállam 1924 júniusi szám 307. o.), hogy a felsőbíróság a csatlakozásnak nem ad helyt és a sikertelen csatlakozás még újabb költségveszteségbe kerül az ügyvédnek. Ma, mikor a korona állandónak látszik, a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldás a bírói gyakorlatnak az a generális iránya volna, hogy a perköltségek utáni kártérítéskamat •is elismerésre lel. —ai. — Új illetékkódexet! Az utóbbi években a törvények és rendeletek egész sorozata tette még bonyolultabbá az illetékszabályokat. A jogkeresők és ügyletkötők alig, sőt egyáltalán nem tudnak eligazodni az illetékszabályok zavaros tömkelegében. A közkézen forgó illetékkódexek hiányosak, mert egészen régi keletűek; ki mer összefoglaló újat kiadni az óriási költségek mellett, de meg az anyag folyton változó volta folytán is ? Az utolsó 10 év illetékszabályai összefoglalva kiadva egyáltalán nincsenek. Még a speciális illetéki jogászok is — mondhatni — csak kínkeservesen igazodnak el. A közönség szélesebb köre pedig csupa rejtvény előtt áll. Valóban ideje volna, hogy a pénzügyi kormány új, hasznavehető illetékkódexet — hivatalosat, vagy legalább félhivatalosat — a közönség kezébe juttasson. Egyszerű könyvre van szükség, melyből könnyen tájékozhatnánk. Szinte mellékes ma már, hogy magasabbak-e, vagy alacsonyabbak-e az illetékek. Az illeték akármily mértékét se bánná már a közönség, mert jobb a világosan és könnyen megállapítható magas illeték, mint a csak bonyodalmasán kikutatható, bírságveszélyek közt hánykódó alacsony. Hiszen az alacsony mértéket lerontja az a sok bírság, melyet fizetnünk kell, mert nem igazodtunk el helyesen és az a költség, melyet a helyes illeték kikutatásáért a szakértőnek fizetnünk kellett. E mellett szükséges volna, hogy a folytonos táblázatnézegetés alól is mentesítsen az