Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8. szám - Kamatok ügyvédi költségek után

SZEMLE. leltevéséhői nem indulhat ki tehát a bíró, hogy akkor, amikor a mindennapi ember semmikép sem tudott oly bölcs, oly előrelátó, oly tehetséges, sőt oly geniális lenni, hogy vagyonát aranyban valorizálhatta volna; amikor az aranyban valorizálás — földvásárlás, valutabeszerzés stb. törvényes rendszabályokba vagy gazdasági akadályokba ütközött : akkor épp a hitelező valorizálta légyen aranyra a vagyonát azáltal, hogy adósa nem fizetett. Éppen ezért szinte alapelvnek kellene, hogy a bíró tekintse azt, hogy a zürichi vagy aranyparitási valorizálás egyáltalán nem, vagv csak a legrendkívülibb esetben mondható ki, talán csak akkor, mikór az adós nyilvánvalóan rosszhiszemű volt és e mellett az adós a maga vagyonát zürichi vagy aranyparitási mérvben tényleg valorizálta. Minden egyéb esetben kutassa a bíró, vájjon a hitelező a maga személyi körülményei mellett mikép valorizálta volna azt az értéket, melyet az adós visszatartott és az adós tényleg miiven mérvben valorizálta saját értékeit. Természetesen ezek csak egyes motivumok a valorizálás mérvének megállapítására nézve; a további motívumokat kialakítani lesz hivatása a bírói gyakorlatnak és e motívumoknak rendszerbe foglalására volna hivatott az a törvényhozási intézkedés, melyet a valorizálás egész komplexumára nézve oly régen várunk. —ai. — Kamatok li^vJcti költségek után. Az 102} :XXXI. tc. nem tesz különbséget az egyes magánjogi címen alapuló pénztartozások között és mindennemű ily pénztartozások után kártérítést rendel. Csak 8. §-ában vesz ki bizonyos — közhatósági jellegű — pénztartozásokat. Épp ebből a kivételből kell vagy legalább is lehet következtetni, hogy más tartozásokat nem kívánt megkülönböztetett elbánásban részesíteni. A bírói gyakorlat mégsem alkalmazza generálisan ezt a törvényt. Egy, de csak egyetlenegy kategóriájára a pénztartozásoknak mellőzi a kamatkártérítést: az ügyvédi költségek címén keletkező pénztartozásokra. A bírói gyakorlat szerint egyedül az ügyvéd azon magánjogi alany, akinek kamatkártérítésre igénye nincsen. Pedig épp ez a törvény lett volna a jó alkalom arra, hogy a bíróságok az ügyvédi karral való kollegiális együttérzést tanúsítsák, azzal az ügyvédi karral, mely minden lehető alkalommal felemelte a szavát a bírói kar anyagi érdekeiért. Nem elégítheti ki az ügyvédséget az, hogy a bíróságok megállapítják a késedelmi kártérítést az ügyvéd javára akkor, midőn ez a saját fele ellen érvényesít költségkövetelést, ha viszont következetesen mellőzik a bíróságok a kamatkártérítést azon költségösszeg után, mely az ellenfél terhére állapíttatik meg. Ez a duplicitás ugyanis csak arra alkalmas, hogy az ügyvédet a saját felével állítsa szembe