Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8. szám - A valorizáció mérteke

4o8 SZEMLE. zett közigazgatási bíróságnál lett ítélőbíró. Ez időtől kezdve a mai napig, csupán másfél évi államtitkársága és politikai pályája megszakítva, állandóan a közigazgatási bíróságnál működött, előbb mint ítélőbíró, tíz év óta pedig mint e bíróság másodelnöke. Mint a pénzügyi osztálynak legtekintélyesebb tagja, majd vezetője irányító hatást gyakorolt e bíróság joggyakorlatára, mely elavult pénzügyi törvényeink és esetről-esetre hozott pénzügyi rendeleteink labirintusán keresztül is megtudta találni az utat a felmerült esetek helyes, igazságos és méltányos megoldására. Az ez idő alatt hozott elvi és elnöki határozatok hű képét tükrözik vissza pénzügyi jogunk fejődésének, mely a törvényhozási anyagot az életben alkalmazta és igen gyakran új impulzusokat adott új törvényhozási intézkedésekre. Bírói működése mellett Benedek Sándor állandó és szorgalmas munkása volt a jogi irodalomnak. Már 1883-ban magára vállalta a «Magyar Közigazgatás* című szaklap pénzügyi rovatának vezetését s ezt a feladatát 27 éven át a nála megszokott buzgalommal és nagy sikerrel teljesítette. Pénzügyi jogi tevékenysége a Wekerle-féle adóreform korszakában érte el tetőpontját. Akkor e lap' hasábjain részletesen ismertette és bírálta a Wekerle-féle adójavaslatokat. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról Wekerle Sándor felhívására emlékiratot is dolgozott ki; abban foglalt javaslatai jórészben érvényesültek a törvényalkotásban. Wekerle utódai szintén felhasználták úgy a törvényjavaslatok, mint a végrehajtási utasítások elkészítésénél Benedek Sándor kiváló szakértelmét. Állandó jogi írói működését Benedek Sándor mint a közigazgatási bíróság másodelnöke is folytatta és öt év óta mint a «Magyar Jogászegylet* pénzügyi jogi szakosztályának elnöke buzdítólag és irányítólag hat pénzügyi jogunk művelésére; az évnyitó és évzáró üléseken plasztikus áttekintést nyújt pénzügyi jogunk fontosabb eseményeiről és szigorú, de objektiv kritikát gyakorol az újabb jogalkotásokról. — A valorizáció mérteke. Mióta a valorizálás bíróságaink állandó és szinte általános gyakorlatává lett, fokozatosan jelentőséget nyert az a kérdés: milyen mértékben történjék a valorizálás? A valorizálási törekvések kapcsán kezdettől fogva felvetődött e kérdés; de mindmáig nem láttunk határozott elveket kialakulni. Sokáig «Zürich» volt a valorizálás mérvének jeligéje, sőt ma is «Zürich» a legáltalánosabb valorizálási mértékrendszer. Legegyszerűbbnek tényleg «Zürich" kínálkozott. Akik a túlvalorizálástól tartottak, azoknak is megfelelhetett «Zürich» arra tekintettel, hogy a korona zürichi árfolyamjegyzésének mesterséges irányítása mellett a zürichi valorizálás nem