Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1. szám - A képviselők felelőtlensége. 1. [r.]
i8 D? VARGHA FERENCZ talhatta ezt mindenki, a ki szeret megfigyeléseket tenni a háború, forradalmak, bolsevizmus idejében különösen és főképen. Még most is burjánzanak a közérdekű s közjelentőségü álhírek, alaptalan híresztelések, de tapasztaljuk, hogy a mily mértékben konszolidálódik a rend, oly mértékben csökkennek az alaptalan híresztelések, s zsugorodik mindig jobban s jobban össze a pletyka és lesz az magánjellegűvé. Mig végül, ha teljesen helyreáll az erkölcsi s gazdasági rend, a pletyka teljesen normális jellegét veszi fel, a mi mindig volt, van s lesz, a mig az ember szocziális életet él; mert az a szocziális élet örökéletű parazitája. A pletyka legalkalmasabb példa a kollektív szellemi élet syntetisaló működésének; apperceptiójának s teremtő képzeletének megmagyarázására s megértésére. Minden tárgyilagos megfigyelő számtalanszor tapasztalhatta, hogy a szélnek eresztett hir, mire visszakerül hozzá, már alig ismerhető fel. A közvélemény országútján az teljesen átalakult. Mindenki, a kinek kezén átmegy a hir, ad hozzá vagy elvesz abból valamit, rendesen tudat s akarat nélkül. Egyszerűen a^ért, mert minden egyéni tudat mielőtt a bevett szellemi táplálékot kiadja s továbbítja, a\t saját egyénisége szellemi laboratóriumában feldolgo^a physiológiai okokból, szükségképen fel kell dolgoznia s ugy adja tovább. A hirek szellemi átalakításának szükségszerű volta épen olyan, mintha valamely folyadékot tartalmazó edénybe egy más folyadékot öntünk, abból csak a vegyüléket kapjuk vissza, de a beleöntött tiszta folyadék megszűnt létezni. így vagyunk a hírekkel is. Tudatunk s tudat alatt szellemi raktárunk minden uj szellemi táplálékot megragad, feldolgoz élettani szükségszerűséggel s ugy adja azt tovább. Lelki életünk ezen mozgalmas és átalakitó tevékenységében található fel a magyarázata annak, hogy a tanúvallomások miért megbizhatlanok, miért nem tartalmazzák s nem is tartalmazhatják soha a történelmi valóságot, tisztán és salak nélkül; s miért van az, hogy ugyanazon tárgyra vonatkozó több tanú