Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1. szám - A képviselők felelőtlensége. 1. [r.]
A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. »9 vallomása gyakran a lényegben is, a részletekben pedig mindig eltérő. Ezen kitérés után könnyű belátni, hogy a szólásszabadság mily óriási fontosságú a társas életben. A mint már emiitettem, e nélkül nincs haladás és nincs kulturfejlődés; mert ennek révén kerülnek be az uj eszmék a társas életbe, melyek ott más eszmékkel társulnak s igy uj kombinácziókat teremtve, uj eszmékkel gazdagítják a társadalom szellemi kincses kamráját. Óriási fontossága van tehát annak, hogy a törvényhozó testületből mily eszmék áradnak szét a társadalomba. Részben ettől függ a társadalom lelkületének egészsége vagy betegsége. Az egészséges uj eszmék pedig azok a lépcsőfokok, melyek mindig és mindig feljebb visznek a szellemi fejlődés piramisán. Szinte csodálatos, hogy törvényhozóink a XVII. s XVIII. században, mikor még az egyéni psychológia embrionális korát élte a nyugati államokban is s csak épen hogy kezdett a patristicus s scholasticus philosophia sötétségéből a renaissance philosophia kibontakozni, oly intuitív erővel s igazán bölcs belátással szabályozták az országgyűlés tagjainak közjogi helyzetét az állammal s társadalommal kapcsolatosan, a mint azt láttuk a történelmi visszapillantásból. Annál inkább csodálatos ez, mert akkor még az egyéni lélektan is bele volt olvadva a philosophiába; s a kollektiv lélektannak még nyoma sem volt, mégis erős, józan, praktikus érzékkel a szólásszabadságra helyezték a súlyt, mert jogi érzékük sejtette velük, hogy szólásszabadság nélkül törvényhozói működés nem képzelhető. Midőn azonban a szólásszabadságot biztosítják régi törvényeink az országgyűlés tagjainak, egyben büntető sanctiókkal figyelmeztetik őket arra, hogy mások becsületében nem szabad gázolniok. Sajnos, hogy 1867-ben a törvényhozó urak nem vették vagy nem akarták észrevenni azt, hogyha szólásszabadság helyett, eltérőleg a régi törvényektől, a «felelőtlenség* fogalmát veszik be az 1867: XII. t.-cz. 47. §-ába .s a Böszörményi-féle határozatba, szöges ellentétbe jutnak a mult századok bölcs törvény2*
