Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 95 biróság hatáskörébe tartozik. Indokolta pedig a határozatot azzaJ, hogy az U. B. E. 15. § EJ pontja értelmében az eljárási nemben az ügyészség a B. P. szerint a vizsgálóbírót megillető jogokat gyakorolja, a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés kérdésében való határozathozatal azonban a vizsgálóbíróhoz utalva nincs, s így a kir. ügyészségre át nem szállott (B. J. T. LXXIV. 77. 1.). E kérdés eldöntése után csakhamar felmerült az az ujabb kérdés, hogy az uzsorabiróság ily végzése ellen van-e felfolyamodásnak helye. Az uzsorabiróság a felfolyamodást elfogadta s az ítélőtáblához felterjesztette. A budapesti kir. ítélőtábla azonban a fel folyamodást visszautasitotta és kimondotta, hogy az uzsorabiróság által az ítélethozatalt megelőző szakban biztositék melletti szabadlábrahelyezés kérdésében hozott végzés ellen felfolyamodásnak helye nincsen (B. J. T. LXXIV. 109. 1.). Ugyanis az U. B. E. 15. §-a értelmében az előzetes letartóztatás kérdésében, az érdemleges határozathozatalt megelőző perszakban az uzsorabiróság véglegesen határoz. Jogosult tehát az előzetes letartóztatást, akár fentartani, akár megszüntetni, határozata ellen azonban abban a perszakban perorvoslatnak helye nincsen. Abból, hogy az uzsorabiróság az előzetes letartóztatás fentartása vagy megszüntetése kérdésében perorvoslat kizárásával határoz, az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az uzsorabiróságnak eme végzése ellen sem érvényesíthető perorvoslat, melylyel a szabadiábrahelyezést biztositék mellett rendeli el, illetőleg a felajánlott biztositék daczára mellőzi. Ez azonban csak az érdemleges határozathozatalt megelőző perszakra vonatkozólag áll. Mert ahhoz sem férhet szó, hogy a biztositék melletti szabadlábrahelyezés kérdésében az Ítélethozatal után hozott végzés ellen a Curiához van felfolyamodásnak helye. E részben az U. B. E. 19. § utolsó bekezdésében foglaltak eldöntik a kérdést. 325. §. A C. gyakorlatában utóbbi években az a tisztult felfogás nyer kifejezést, hogy a tettazonosság kérdése a sértett érdek azonosságától függ. E jogelvre való utalással mondotta ki a C. hogy ártullépés esetében, mikor a vádló csak e miatt emelt vádat, mert eladó a közszükségleti czikkért a hatóságilag megállapítottnál magasabb vételárat követelt, a tettazonosság elvének megsértése nélkül meg lehet a bűnösséget állapítani a miatt, hogy az illető eladó a közszükségleti czikket továbbeladás czéljából a hatóságilag megállapított legmagasabb árnál magasabb áron szerezte be (B. J. T. 157. 1.). Ellenben elhomályosul az idézett jogelv a C. egy másik ítéletében (B. J. T. LXXIV. 50. 1.).