Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

92 BÍRÓI GYAKORLAT. mondatta, hogy az ily nyilatkozat is vádvisszavonást képez (B. J. T. LXX1V. 141. 1.). Ez az állásfoglalás helyes. Mert a kártéritési igény bejelentése csupán azt fejezi ki, hogy sértett magánjogi követelést támaszt vádlott ellen, a mely bejelentés nem foglalja magában azt a kérelmet, hogy vele szemben büntetés alkalmaztassék, s igy az ily nyilatkozat magáninditványnak semmiképen nem tekintendő. Hasonlóképen törvényszerű az a döntés is, mely szerint sértettnek a felmentő Ítéletben való kifejezett megnyugvása a magánvádról való lemondásnak tekintendő (B. J. T. LXXIV. •43: »•)• 162—164. §§. A biztosíték melletti szabadlábra helyezés az utóbbi esztendőkben gyakorivá válik. A B. P. megalkotói aligha sejtették, hogy a törvény ide vonatkozó rendelkezései valaha annyit fogják foglalkoztatni, a büntetőbíróságokat. Az életbeléptetést követő másfél évtizedben ritkaság számba ment a jogeszköz alkalmazásba vétele. Kivált vidéken volt igy. Egyikmásik vidéki törvényszéknél esztendők multak el, a nélkül, hogy biztositék melletti szabadlábrahelyezés iránti kérelem előterjesztetett volna. A magam részéről legalább nem emlékezem arra, hogy nyolcz évi vidéki törvényszéki elnöki működésem ideje alatt csak egyetlen ily kérelem is fordult volna elő. Ellenben az utóbb lefolyt 2 — 3 évben, kivált a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél, egyre több letartóztatott érdekében terjesztetik elő biztositék melletti szabadlábrahelyezés iránti kérelem. Alig múlik el hét, hogy a budapesti kir. Ítélőtábla büntető tanácsaiban több ily kérés is elő ne fordulna. Természetes, hogy ilyen körülmények között akadtak döntések, melyek nyilvánosságrahozatala és megemlítése indokolt. Igy felmerült a kérdés kérhet-e biztositék melletti szabadlábrahelyezést az, ki az ellene kiszabott szabadságvesztésbüntetést a B. P. 506. § 2. bekezdése értelmében, az itélet jogerőre emelkedése előtt megkezdte. A budapesti kir. Ítélőtábla ugy döntött, hogy ily esetben biztositék melletti szabadlábrahelyezésről nem lehet szó, mert ez a törvény szerint csak előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság esetében foghat helyt (B. J. T. LXXIV. 78.) Ennél érdekesebb kérdések merültek fel az U. B. E. szerinti eljárásban. Egy esetben az uzsorabiróság a biztositék melletti szabadlábrahelyezés kérdésének eldöntését a kir. ügyészséghez utalta. A budapesti kir. Ítélőtábla a végzést megsemmisítette és kimondotta, hogy a kérelem tárgyában való határozathozatal az uzsora-