Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. biróság Ítéletét megsemmisiti s elrendeli az iratoknak az illetékes bírósághoz való áttételét. Kimondotta azonban egyúttal az értekezlet, hogy e megállapodás nem vonatkozik arra az esetre, mikor a cselekmény az Á. V. alá esik ugyan, de annak folytán, hogy a cselekmény a törvény életbeléptetése előtt követtetett el, a mikor a cselekmény rendőrbiróság hatáskörébe tartozó kihágás volt, a cselekményt a B. T. K. 2. §-a értelmében kihágásnak kell minősíteni (B. J. T. LXXIV. 150. I.). A lefolyt évben egyébként a hatásköri biróság két határozata is foglalkozik e kérdéssel és az idézett curiai megállapodáshoz hasonló álláspontot foglalt el. Kimondotta ugyanis, hogy ha az uzsorabiróság már tárgyalást tartott és megállapítja, hogy a cselekmény nem az uzsorabiróság hatáskörébe tartozó kihágást képez, ugy a cselekmény elbirálását magától el hárítja és a kihágás tárgyában eljárni hivatott hatósághoz utalja (B. J. T. LXXIV. 233. 1. III., IV. sz.l. Zehey Lajos e jogesetet megbeszélve, azonositja magát a hatásköri biróság felfogásával (u. o. 227., 228. 1.). 42. §. Felmerült a kérdés, van-e pótmagánvádnak helye az U. B. E. s a K. B. P. szerinti eljárásban. A C. az U. B. E. szerinti eljárásra vonatkozólag igenlegesen (B. J. T. LXXIV. 9. 1.), a K. B. P. szerinti eljárásra vonatkozólag nemlegesen (u. o. iö<;. 1.) döntötte el a kérdést. Az előbb hivatkozott határozat kifejti, hogy miután a pótmagánvád tekintetében az U. B. E. rendelkezést nem tartalmaz, abból a szabályból, mely szerint eltérő rendelkezés hiányában a B. P. szabályait kell alkalmazni, az következik, hogy a törvénynek a pótmagánvádra vonatkozó rendelkezéseit az U. B. E. szerinti eljárásban is alkalmazni kell. Ezt az érvelést aláírom. Ez az eszqjemenet azonban a K. B. P. szerinti eljárás tekintetében is ugyanarra az eredményre vezet. Mert a K. B. P. sem tartalmaz rendelkezést, mely szerint ez eljárási nemben pótmagánvádnak helye ne volna. Ily eltérő rendelkezés hiányában pedig a B. P. ide vonatkozó szabályait alkalmazni kell. Azért csatlakozom Zenen- Lajosnak a jogeset közlésekor kifejtett nézetéhez. 4Q. §. Állandó gyakorlat, hogy sértettnek az a nyilatkozata, miszerint vádlott megbüntetését nem kívánja, a magáninditvány visszavonásának tekintendő. Csupán abban a tekintetben ingadozó a gyakorlat, hasonló hatálylyal bir-e az ily nyilatkozat oly esetben, ha sértett egyben azt is kijelenti, hogy kárigényét fentartja. A lefolyt évben a C. egy határozata ki-