Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

9° BÍRÓI GYAKORLAT. pedig nemcsak a bűnösség kisebb fokánál, de ezenfelül a sokkal enyhébb büntetési tételnél fogva is. Igen, de a gondatlanságból okozott testi sértés törvényszékhez, tehát nagyobb hatáskörű bírósághoz van utalva. Finkey azzal érvel, hogy az uzsorabiróság nem kivételes, hanem különleges bíróság, mely az esküdtbirósággal vagy a fiatalkorúak biróságával tehető párhuzamba. Az esküdtbirósággal vont párhuzam azonban nem találó. A B. P. 19. §-a ugyanis kifejezetten elrendeli, hogy alanyi összefüggés esetében az esküdtbíróság mondja ki az egyesítést s így hivatva van eljárni oly bűncselekmények miatt is, mik egyébként hatáskörébe utalva nincsenek. Kivételes hatáskörről tehát szó sem lehet. Ellenben az U. B. E. 13. §-a szigorúan meghatározza a kört, melyre az uzsorabiróság hatásköre kiterjed és egyúttal tiltó rendelkezést állit fel aziránt, hogy az ide tartozó bünügygyel más bűnügy nem egyesíthető. Az e §-ban foglalt eme két rendelkezés együttesen adja meg az uzsorabiróságnak a kivételes jelleget. És hog'y áll az eset a fiatalkorúak biróságával ? A fiatalkorúak birósága igenis kivételes bíróság, éppen olyan, a milyennek én az uzsorabiróságot tartom. Kivételes annyiban, hogy csakis fiatalkorúak ügyei tartoznak hatáskörébe (eltekintve a F. B. 3. § 1. bek. 4. p. esetétől). Ha tehát az eljárás során kiderül, hogy a fiatalkorúak egyes bírája elé állított egyén a cselekmény elkövetésekor nem volt fiatalkorú: ugy a fiatalkorúak birája köteles az ügyet a rendes bírósághoz áttenni. A B. P. 22. §-a tehát alkalmazásba nem jöhet. És ha a fiatalkorúak egyes birája mellőzi az áttételt és érdemleges határozatot hoz: azt hiszem senkinek nincs kétsége aziránt, hogy ezáltal megsértette a hatásköri szabályokat s aligha feltételezhető, hogy akadna felsőbíróság, mely a megsemmisítést ki ne mondaná. Máskép áll a dolog, ha fiatalkorú ügyében jár el rendes biróság. Ez megsemmisítés alapjául nem szolgálhat. De miért? Mert a F. B. 56. § utolsó bekezdése e tekintetben határozott rendelkezést tartalmaz. A Curiának 1922 május 12-én tartott értekezlete egyébként megállapodást létesített e kérdésben s igy az ma már nem tekinthető vitásnak. A minden tekintetben megnyugtató s az általam vitatott álláspontnak megfelelő e megállapodás szerint oly esetben, mikor a vád alapjául szolgáló tett nem esik az A. V. alá, hanem más, nem az uzsorabiróság hatáskörébe tartozó cselekmény tényálladékát valósítja meg, ugy a C. a B. P. 384. § 4. pontjába ütköző anyagi semmiségi okból az uzsora-