Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

86 BÍRÓI GYAKORLAT. ségi döntvényt a teljes ülés elé vitte és pedig arra váló tekintettel, hogy az uzsorával kapcsolatos kérdések polgári jogi természetűek is, a C. vegyes teljes ülése határozott e kérdésben. A döntvény érdeme pedig felette nagyjelentőségű. Mert nem csupán az orvosi ténykedés díjazásáról volt szó, de döntés tárgyát képezte az a nagyjelentőségű kérdés, hogy csupán az őstermelés, ipar és kereskedelem körébe tartozó munkateljesítés tartozik-e a szóban forgó törvény védelme alá. A döntvény alkalmul szolgált arra, hogy magánjogi irodalmunk egyik régi jelese, a polgári jogszolgáltatás egyik büszkesége, Staud Lajos curiai tanácselnök gazdagítsa büntetőjogi irodalmunkat egy becses felszólalással (Magánjog Tára III. 153. 1.). Helyesen jegyzi meg Staud Lajos, hogy a C. nehéz helyzetben volt, midőn teljesülési döntvényét meghozta. Mert e döntvénynyel ellenkező felfogás mellett is sok nyomatékos ok szól. E részben csak a jogegységi döntvény indokolásában felhozottakra és Isaák Gyula felszólalására (B. J. T. LXXIV. 193. 1.) utalok. Nem lehet tehát kétség az iránt, hogy ez a felfogás is bir létjogosultsággal. Bár ezek szerint ennek a felfogásnak létjogosultságát feltétlenül elismerem: a magam részéről inkább a teljesülési döntvényben kifejezésre jutott álláspont felé hajlom. De megnyugvással veszem e döntvényt annál inkább, mert a jogegységi tanács álláspontja igen nehéz, sok tekintetben ferde helyzeteket létesített volna. Az orvosi szolgáltatás értékének abszolút biztonsággal való megállapítása ugyanis felette nehéz, majdnem lehetetlen. In abstracto meg lehet még állapítani az ellenértéket, de in concréto nehezen. Mert az, hogy az orvos mikép dijaztathatja magát, nemcsak az általa nyújtott szolgáltatástól függ, de függ a mellékkörülményektől is. Egy nagynevű professzor egészen máskép dijaztathatja magát, mint egy szerény gyakorlóorvos. De nagyon függ a követelhető ellenszolgáltatás összege a paciens anyagi helyzetétől is. Ha neves orvos végez műtétet egy milliárdos egyén hozzátartozóján: ugy az orvosi etika megsértése nélkül megszabhatja tiszteletdiját magas összegben. A jogegységi döntvényben megnyilatkozó felfogás szerint pedig ily esetben kitenné magát a meghurczoltatásnak. Egyáltalában e felfogás lehetetlen helyzetbe hozta volna az orvostanárokat s más nagynevű orvosokat. Mert az ily orvos nemcsak jogosan dijaztatja magát erősen, de erre kénytelen is. Ha szerényen dijaztatja magát, ugy mint más orvos: az esetben mindenki őt venné igénybe, ugy hogy munkával való tulterheltetése folytán orvosi gyakorlatot folytatni képtelenné válna.