Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 87 Igaz, a teljesülési döntvény mellett a lelketlen orvos megtorlatlanul zsarolhatja ki betegeit. Ámde ha ily eset elő is fordul, az ritka kivételszámba megy és nem szolgálhat elég alapul arra, hogy az orvosi kar egésze béklyóba szorittassék. Hogy erre szükség nincs; valamennyien tapasztalatból tudjuk. Mert ha az orvosok erősen honoráltatják magukat a tehetősek által: általánosságban méltányosak és szerények akkor, a mikor a szerényebb anyagi viszonyok között élő egyénekkel állanak szemben. § 4. pont. A törvény csupán a közszükségleti czikkekkel való üzérkedést s a munkabéruzsorát bünteti. A közszükségleti szolgáltatás egyéb eseteit nem vonja a szabályozás körébe. Ilyen körülmények között büntetlenek maradnak oly esetek, melyek a törvény alá vonandók lettek volna. így nem lehet az A. V. alapján büntetni azt, ki szállodai szobáért a hatóságilag megszabott árnál magasabb árt követel (B. J. T. LXXIV. 1. 1.), 4^ Bűnvádi perrendtartás. 22. §. A mult évben közzétett hasonló dolgozatomban reá mutattam, hogy a C. gyakorlata ingadozó volt abban a kérdésben, hogy a mennyiben az A. V. rendelkezéseibe ütköző cselekmény képezi a vád tárgyát, az uzsorabiróság azonban arra való tekintettel, hogy a cselekmény az A. V. életbeléptetése előtt követtetett el, a B. T. K. 2. §-ának alkalmazása folytán csupán rendőrbiróság hatáskörébe tartozó árdrágitó visszaélési kihágást lát fenforogni: jogosítva van-e ezt a minősítést alkalmazni, avagy köteles-e az ügyet az illetékes közigazgatási hatósághoz áttenni ? Ugy látszik azonban a joggyakorlatban ma már az a helyes felfogás érvényesül, hogy ily esetben a kir. biróság jogosult a kihágási minősítést alkalmazni (B. J. T. LXXIV. 154., 253. 1.). A lefolyt évben ezzel kapcsolatos uj kontroverzia merült fel. Vitássá vált ugyanis, hogy árdrágitó visszaélés vétsége vagy büntette miatt emelt vád esetében az uzsorabiróság megállapithat-e oly kihágásban való vétkességet, mely a múltban sem minősült árdrágitó visszaélés gyanánt és jelenleg sem esik az Á. V. elé, hanem közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó egyéb kihágást képez. Egy esetben (B. J. T. LXXIV. 1. L) a C. nemlegesen döntötte el a kérdést, s az uzsorabiróság ítéletét hatáskör hiánya miatt (B. P. 384. § 4. p.) megsemmisítette, mig egy más esetben (u. o. 37. 1.) ezzel ellentétben a C. arra az álláspontra