Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 8< megbeszélésében tüzetesen és behatóan foglalkozik a szorult helyzet fogalmával és alkalmat vesz magának, hogy a Curiának az uzsoratörvény alapján kifejlődött gyakorlatát is birálat tárgyává tegye. A C. egyébként ide vonatkozólag még a következő kijelentéseket teszi: munkaadó szorult helyzetben levőnek csak az esetben tekintendő, ha választásának szabadságában valamely kényszerítő ok korlátozza B. J. T. LXXIV. 101. 1.); szorult helyzet forog fenn, mikor sértett üzemét esetleg beszüntetni lett volna kénytelen (u. o. 103. 1.); vagy mikor sértett vagy fizetni kénytelen, vagy magát egyéb kellemetlenségeknek teszi ki (u. o. 104. 1.); szorult helyzet áll elő a közönségnek a fehérnemű tisztittatására és vasaltatására való ráutaltságából (u. o. 104. 1.). Különösen figyelemreméltó a határozat, mely szerint a bűnösség megállapításának kelléke, hogy vádlott tudott legyen a sértett szorult helyzetéről (u. o. 103. 1.). Mindezek azonban aránylag kisebb jelentőségű határozatok. E tényálladékkal kapcsolatosan a C. egy másik, felette nagy horderejű kérdéssel foglalkozott, A kérdés az volt, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését lehet-e alkalmazni az orvosra, a ki hivatásából folyó munka teljesítéséért követel, köt ki vagy fogad el olyan ellenszolgáltatást, a mely a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja. A C. gyakorlata ebben a kérdésben ingadozó volt. Egy esetben a C. megállapíthatónak találta annak a vidéki orvosnak bűnösségét, ki egy szomszédos községben lakó beteghez hivatván, az orvosi látogatásért 15000 K tiszteletdijat követelt és fogadott el. Viszont egy más esetben a C. egy másik tanácsa hasonló körülmények között felmentette a terhelt orvost, abból indulván ki, hogy a szellemi foglalkozás keretében elkövetett visszaélésekkel szemben a törvény védelmet nem nyújt. Ez előzmények után került a kérdés a jogegységi tanács elé. A jogegységi tanács a 11. sz. büntető döntvénynyel azt mondotta ki, hogy az A. V. 1. § 3. pontja az orvosra is alkalmazást nyer, a ki a másik fél szorult helyzetének kihasználásával, a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el. A C. teljes ülése azonban 93. sz. büntető döntvényével e jogegységi döntvényt hatályon kivül helyezte és kimondotta, hogy a jelen törvény az orvosra, hivatásából folyó munkateljesítésének körében nem alkalmazható (B. J. T. LXXIV. 193. 1. . Ennek a döntvénynek külsőségei is érdekesek voltak. A C. elnöke ugyanis törvényadta jogával élve a jogegv-