Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

84 BÍRÓI GYAKORLAT. álladéki eleme a méltányos hasznot meghaladó nyereség. Ennek fenforgása nélkül a cselekmény miatti bűnösség nem állapitható meg. A méltányos hasznot meghaladó nyereség fenforgása tehát a lehető legszorosabb összefüggésben van azzal a kérdéssel, hogy a tovább eladott áru beszerzése eladó részéről olcsóbban vagy drágábban történt-e. Ezt a körülményt tehát közömbösnek tekinteni semmiképen nem lehet. Kifogásolható a C. ama határozata is, melyben kimondotta, miszerint az a körülmény, hogy a vádlott által követelt ár csak kevéssel haladta meg a méltányos hasznot, a bűnösséget nem szünteti meg (B. J. T. LXXIV. 99. 1. XX. sz.). Mert helyesen emeli ki Rádai Gé~a (u. o. 91. 1.), hogy a méltányos haszon nem oly határozott fogalom, melynek összegét fillérnyi pontossággal ki lehetne számítani. A méltányos haszon kiszámításánál egy uzsorabiróság annak vizsgálatából indult ki, hogy az illető kereskedő napi keresete mennyiben haladja meg a méltányos hasznot. A C. azonban ezt a számitási módot helytelenítette s azt fogadta el irányadónak, hogy a kereskedő a közszükségleti czikknek darabonkint, suly szerint vagy űrmérték szerint való elárusitásánál esetről-esetre mennyit szerzett (B. J. T. LXXIV. 99. 1. XXI. sz. jogeset. Rádai G. észrevételeivel u. o. 91., 92. I.). A mint ki volt fejtve, a maximált és tájékoztató ár közötti különbség elhomályosul a C. gyakorlatában s e tekintetben a gyakorlat nem határozott és a mennyiben kezd határozottabb irányt venni: ez az irány nem helyes. Ezzel szemben a piaczi ár jelentőségét helyesen méltatja a joggyakorlat. A C. gyakorlata szerint ugyanis a piaczi ár — ellentétben a tájékoztató árral — nem bir azzal a jelleggel, hogy annak tul nem lépése büntethetőséget kizáró okot képezne. Tehát nem zárja ki az áruuzsora megállapítását az, hogy terhelt a piaczi árat tul nem lépte. Viszont a piaczi ár túllépése nem feltétlenül áruuzsora (B. J. T. LXXIV. 21., továbbá a 100—101. lapon XXIII— XXVI. sz. a. közölt határozatok, 1. ide vonatkozólag Isaák Gyula és Rádai Gé^a észrevételeit, u. o. 17—19., ill. 92. 1.). J- § 3- pont. A szorult helyzet fogalmának értelmezése tekintetében a C. egy határozata eltér az előző határozatokban elfoglalt s a mult évben megbeszélt határozatokban elfoglalt állásponttól. Ebben a határozatban a C. azt mondja ki, miszerint nem lehet a szorult helyzet fenforgására következtetni egymagában abból, hogy sértett a követelt ellenszolgáltatás magas volta miatt kifogást nem tett (B. J. T. LXXIV. 62. 1.). Ezt a határozatot Dombováry Gé^a teszi megbeszélés tárgyává s e