Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

8o BIROI GYAKORLAT alatt az ide tartozó ügyek száma felette elszaporodott. A budapesti büntetőtörvényszék több tanácsának tevékenységét egészen az árdrágító visszaélések elbírálása veszi igénybe. Két tanács tevékenységét leköti a piaczról előállított árdrágítók ügyeinek letárgyalása. Az uzsorabiróságok ítéleteinek hasonlithatatlanul nagyobb része jogerőre emelkedik és a Curiát ennek daczára elárasztják az árdrágító visszaélési ügyek. E törvény aktualitása tehát egyáltalában nincsen csökkenőben. Ha a gazdasági hátteret tekintjük, az iránt nem lehet kétségünk, hogy a fogyasztóközönség védelemre szorul. A kérdés azonban az, hogy a mai viszonyok között e törvény gyakorlati alkalmazásától lehet-e várni az árak emelkedésének megakasztását, vagy legalább az áremelkedés egyik tényezőjének, t. i. a visszaéléseknek leküzdését. E kérdés azonban a büntetőbirót nem érdekelheti. A törvény gazdasági hatásának vizsgálata a gazdaságpolitikára tartozik. A biró a törvényt tartja kezében s a döntése alá kerülő jogesetet vizsgálja. Hogy a törvény gyakorlati alkalmazásának lesz-e a gazdasági élet terén megfelelő eredménye: ez a kérdés az ítélkezésre semmi irányban befolyást nem gyakorolhat, az a birói mérlegelés körén kivül esik. A mi már most a törvény gyakorlati alkalmazását illeti, a joggyakorlat a lefolyt évben is lényegileg ugyanazon nyomon haladt, mint előbb. Számottevő irányváltoztatás nem észlelhető. /. §. Az A. V. gyakorlati alkalmazásának egyik érdekes kérdése a mult évben is a közszükségleti czikk fogalmának kialakulása volt. És e részben különösen két kiemelkedő- mozzanat vonja magára a figyelmet. Az egyik a Curiának az a határozata, a mely kiváló elmeéllel vonja meg a közszükségleti és fényűzési czikk közötti határvonalat, annak kimutatása czéljából, hogy a tejszínhabos csokoládé nem képez közszükségleti czikket (B. J. T. LXXIV. 84. 1.). A másik Tarnai Jánosnak az e jogesetre vonatkozó megbeszélése fu. o. 81. 1.). Már az 1921. évi joggyakorlat ismertetésekor foglalkoztam a fogalommeghatározással, melyet a C. a közszükségleti czikknek ad és megtettem e fogalommeghatározásra észrevételeimet (36. 1.). A C. most is ugyanazon nézőszögből vizsgálja e tényálladéki elem fenforgását. Imént idézett határozata szerint «a közszükségleti czikk lényeges ismérve abban áll, hogy oly élvezettel jár, mely életfentartási szükséglet kielégítésének pszichikai folyománya, míg a fényűzési czikknél ez az ismérv hiányzik, mert ez az általános életfentartáshoz nem szükséges, tehát ki-