Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. 77 A sajtóról szóló 1914 : XIV. t.-cz. 20., 22. §§. A törvény rendelkezése szerint a szerkesztő csak az oly helyreigazító nyilatkozatot köteles közzétenni, mely csupán ténybeli kijelentéseket vagy tényállításokra vonatkozó egyszerű czáfolatot tartalmaz (20. § 2. bek. 3. p.j. Helyesen mondotta ki tehát a jogegységi tanács, hogy a szerkesztő nem köteles oly helyreigazító nyilatkozatot közölni, mely a ténybeli kijelentések mellett sértő birálatot is tartalmaz (B. J. T. LXXIV. 215. 1.). Ebben az esetben a helyreigazítás kérdésében eljáró bíróság arra kötelezte szerkesztőt, hogy a helyreigazító nyilatkozatot a sértő birálatot tartalmazó kifejezés mellőzésével közölje. A jogegységi tanács ezt az eljárást szabálytalannak és meg nem engedettnek találta, a mennyiben panaszost kérésével a jelzett okból el kellett volna utasitani és tőle kellett volna várni helyreigazító nyilatkozatának uj formában való előterjesztését. Mégis a jogegységi tanács' arra való tekintettel, hogy az eljáró bíróság eljárása csupán az anyagi igazságnak rövidebb uton való elérését eredményezte, törvénysértést íenforogni nem látott. 33. §. Szerző a törvény szerint nemcsak az, ki a sajtóterméket irta, de az is, a ki azt megrendelte, vagy annak megírására vagy megalkotására szerzőt reábirta. A törvény eme' rendelkezésének szigorúan megfelel az elvi jelentőségű határozat, mely szerint szerzőnek tekintendő az, ki bár megfelelő képesség hiányánál fogva nem tudta a czikket megírni, azt azonban megrendelte, mással irattá meg (B. J. T. LXXIV. 182. 1.). 33. §. Ha szerző feleletre nem vonható (időszaki lapban megjelent közlemény esetében), következik a szerkesztő sajtójogi felelőssége. A szerkesztő felelőssége megállapítandó pusztán azon az alapon, hogy mint szerkesztő be van jelentve és mint ilyen működik. Megállapítandó arra való tekintet nélkül, tudott-e a czikknek büntetőtörvénybe ütköző tartalmáról, és arra való tekintet nélkül, hogy a közzététel közvetlenül az ő ténye volt-e. Felelős tehát akkor is, ha a lap illető számának összeállítását valamelyik munkatársára bízta, s abba maga nem is folyt be. Folyománya ez a fokozatos felelősségi rendszernek, melv mellett nem mindig a büntetőjogi értelemben vett tettes, vagyis a tényálladék megvalósítója felel, hanem egy előre meghatározott személy, és ez sem feltétlenül azért, mert a tettet ő követte el, hanem azért, mert a bűnvádi üldözés őt bizonyos sajtójogi helyzetben találja (Tarnai János. Sajtójogi Dolgozatok. 13. !.).