Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

78 BI RÓ I, GYAKORLAT. Akár szerkesztőről, akár kiadóról vagy nyomdatulajdonosról legyen szó, felelősségük megállapítása szempontjából csak azt kell vizsgálni, hogy e minőségük fenforog-e. Az, hogy tudtak-e a czikknek büntetőtörvénybe ütköző tartalmáról, közömbös. A fokozatos felelősségi rendszer folyományát képező e felfogás elhomályosul a C. egy határozatában (B. J. T. LXXIV. 213. 1.), mely a felelős szerkesztő bűnösségét azon az alapon állapítja meg, hogy a rágalmazó tényállításokat tartalmazó czikket tudatosan tette közzé. Ez a döntés tehát ebben a részében ellenkezik a fokozatos felelősség rendszerével. Viszont helyes ugyanezen határozatban kimondott az a jogtétel, hogy ha a szerzői minőségben vádolt egyénre szerzői minősége meg nem állapitható, szerkesztői minőségben felelősségre vonható. A szerkesztő tehát nem érvényesítheti a res iudicata kifogását, ha szerző azon az alapon lett felmentve, hogy szerzői minősége meg nem állapitható. 40. §. A C. több ízben kioktatta az alsóbiróságokat, hogy oly időszaki lapban elkövetett sajtódeliktum esetében, melynek biztositéka van, az ítéletben ki kell mondani, hogy a pénzbüntetésért a felelősség elsősorban a kiadót terheli a biztosítékul letett összeg erejéig, ezt követi az elitélt felelőssége egész vagyona erejéig; ezt követi ismét a kiadó felelőssége, de most már egész vagyona erejéig, utolsó sorban pedig a nyomdatulajdonos felel egész vagyona erejéig. Utóbbi időben azonban a C. nem elégszik meg az alsóbiróságok kioktatásával, hanem a B. P. 384. § 10. pontja szerinti alaki semmiségi okot állapit meg oly esetben, ha az alsóbiróságok a pénzbüntetésért való felelősség tekintetében nem a S. T. 40. § 1. és 2. bekezdése értelmében intézkednek (B. J. T. LXXIV. 222: 1.). Oly esetben, mikor a kiadótulajdonos a vádlott: őt ugy is mint kiadótulajdonost marasztalni kell (B. J. T. LXXIV. 220. 1.). 41. §. Sajtódeliktum esetében a pénzbüntetésnek szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatása a 41. § értelmében csak ugy foglal helyt, ha a pénzbüntetés a S. T. 40. § 1. és 2. bekezdésében megnevezettektől be nem hajtható (B. J. T. LXXIV. 222. 1.). Éppen azért az e törvényben meghatározott sorrend szerinti marasztalás mellőzése által a S. T. 41. §-a is meg van sértve (u. o. 220. 1.). 4.3. §. Sajtó ut|án elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében sértett kérheti az ítélet közzétételét. A közzététel mellőzése miatt természetesen sértett mint magánvádló élhet