Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám

72 Dr LÖW LÓRÁNT mindenesetre a végrehajtási eljárás során is meg volna az állapitható és a megismétlődő perek elkerülhetőkké válnának. III. Bizonyos jogviszonyok lebonyolításánál valamely vagyontömeg vagy egyes vagyontárgyak értéke is jogi jelentőségre tesz szert. És minthogy a vagyontárgyak értékelése a valutáris pénzben történik, annak elértéktelenedése az értékek forradalmát hozza magával. Ily módon a vagyontárgyak értékelésének kérdése a mi problémánkkal szoros összefüggésben van. Az értékelés minden részletkérdése fokozott súlyt nyer a gazdasági átalakulás következtében, a melynek egyik szembetűnő symptomája a pénzérték hanyatlása. Elsőrendű fontossága van annak, hogy mely időpont érték- és árviszonyait tekintjük irányadóknak? E tekintetben irott és íratlan jogszabályaink csak elvétve tartalmaznak rendelkezést. Példakép legyen szabad a kártérítési jognak arra az általános tételére utalnom, a mely szerint a kártétel időpontja az irányadó ; és a szerződéses kártérítési jognak arra a különös szabályára (Kt. 399., 2.), a mely a fuvarozó kártérítési kötelezettségére nézve a fuvarozott áru kiszolgáltatásának időpontját jelöli ki irányadóul. Örökösödési kérdésekben általában az örökhagyó elhalálozásának, a hagyaték megnyíltának időpontját szokás az értékelésre nézve is irányadónak tekinteni. A felmerülhető gyakorlati jogesetek túlnyomó nagy részében a kérdés nyitva áll, pedig eldöntése a jelenlegi ingadozó értékviszonyok közt olyan kritikus, a minő soha ezelőtt nem volt. Hogy korunk súlyos megpróbáltatásoknak kitett gazdasági élete ennek a problémának elvi megoldását is sürgősen követeli, nem szorul bővebb fejtegetésre. Sajátságos mégis, hogy az elvi kérdés egész összefüggésében és terjedelmében még nem jutott szóhoz. Csak egyes alkalmazási esetei léptek gyakorlatilag előtérbe. Az idevágó tényállások közül külön csoportot alkotnak azok, amelyekben a társasági jog, a családjog vagy az örökjog valamely közösségének feloszlásáról van szó; gondoljunk