Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A pénz elértéktelenedésének jogi hatása

IRODALOM. szól. Figyelemreméltó értelmezése a 42. sz. t. ü. döntvénynek, hogy «birtokbavétel)) alatt az osztályt követő végleges birtokbavétel értendő. Ha az örökhagyó az ellene inditott perben hozott ítélet előtt meghal, a hitelező már az ítélet előtt nyilatkozni köteles, vájjon a «cum viribus» vagy a «pro viribus» felelősséget választja-e. Az örökösnek, mint olyannak, felelőssége az örökhagyó által előre kiadott értékre nem terjed ki; hanem itt ő csak mint megajándékozott és csak azon hitelezőkkel szemben felel, a kiknek követelése a juttatáskor már fennállott. Beható tárgyalásban részesült az örökös azon kötelezettsége, hogy a tartozásokról meggyőződést szerezni, ennek a kutatásnak az eredményét a hitelezők előtt felfedezni és — a részletesen ismertetett jogkövetkezmények terhe alatt — a hitelezők aránylagos kielégítésére törekedni tartozik. Az «in natura», azaz nem az örökség értéke erejéig, hanem az öröklött vagyontárgyakból való kielégítés tűrésében álló felelősség tárgyalásánál hivatkozik Almási a Kúria VIII. 763/1910. \. sz. határozatára (Mj. Dt. IV. 177. sz.). a mely szerint «az örökösnek az örökhagyó tartozásaiért való felelőssége az örökség erejéig terjedvén, annak meghatározásánál, hogy mennyi a; örökség éitéke, nem hagyhatók figyelmen kivül azok az örökölt vagyontárgyak sem, a melyek a végrehajtási törvény szabályai szerint a végrehajtási foglalás alól ki vannak véve». Ámde ez a határozat nyilván nem az «in natura» kielégités tűrésére, hanem az örökség értéke erejéig terjedő fizetési kötelezettség esetére vonatkozik és a tűrés esetében nem is volna mindig alkalmazható. Vannak ugyanis olyan tárgyak, melyek nem az örökhagyó személyéhez való viszonyuknál fogva és nem az örökhagyó vagyoni vagy kereseti viszonyaira való tekintette], hanem abszolúte mentesek a foglalás alól (pl. végreh. novella 2. §, 1., 2., 3., 8. p.). Már pedig sem ezekre az abszolúte mentes hagyatéki vagyontárgyakra, sem azokra, a melyek az örökös személyére való tekintettel, relatíve mentesek a foglalás alól, végrehajtás nem vezethető. Végeredményben tehát nem fogadhatom el — legalább is nem a fen tidézett határozattal való kapcsolatban — az ezen határozatból levont azt a következtetést, hogy a tűrési kötelezettség bizonyos körülmények között többre terjed mint a fizetési kötelezettség. Még csak azzal a kijelentéssel kivánok foglalkozni, a melv szerint «a tűrési kötelezettség érvényesítésénél (a hagyatéki tárgyak és jogok lefoglalásánál) az örökhagyó hitelezői nem előzik meg az örökös ama hitelezőit, a kik korábban foglaltak*. Itt Almási a Kúria V. 93 1914. sz. határozatára (Mj. Dt. VIII.