Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám

A FÖLDOSZTÁS MAGYARORSZÁGON. megoszlása, a termelési ágak, az ipar, városok élelmezése és azok kölcsönhatása, a gazdasági üzemek fejlettsége vagy extenzivitása mind kiemelendő szempontok. Ma a törvény végrehajtásánál mindez csak kevés méltatásra talál. Úgyszólván esetenként döntenek a társadalmi berendezkedés és gazdasági elhelyezkedés nagyjelentőségű kérdései felett a nélkül, hogy egy-egy birtokrendezés mikéntjétől függő ezer különböző szempont kellő mérlegeléshez jutna. Hiányzik a helyesen kialakult igazi közérdek tisztázása. Helyi vagy éppen egyéni érdekek ügyes megvédése, néphangulatok ötletszerű megoldása és mindehhez az ügyeknek az alsófoku általában hiányos előkészitése adják meg az ügymenet mai képét. De ott van az egyes birtokkategóriák egymáshoz való viszonyának kérdése. Vitán felül áll az agrártudományban, hogy a kis-, közép- és nagybirtokok szerencsés helyi beosztása adja meg tulajdonkép a termelőképes indusztriális mezőgazdaság igazi szilárd alapját. Azok a nagy nemzet-társadalom és politikai érdekek, melyeket csak a mintagazdaságok, fejlettebb üzemek, művelt, nagyobb látkörü, közügyek iránt érdeklődést mutató birtokosok óvhatnak meg, csak igy védhetők meg. A törvény, hogy ugy mondjuk, objektive már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kisbirtokos földigénylőket ki kell elégíteni. Hogy ez elv mellett miféle külön szempontok figyelembevétele biztosithatja közgazdasági életünknek legkisebb megrázkódását, arra a törvényben irányitást alig találunk. Hogyan erőszakolja pl. a kisüzemet ott, hol az előreláthatóan pusztulásra vezet.- Például kötött talaj költségesebb megművelést igényel, az erdőgazdálkodás, indusztriális gazdálkodás komplikált hatása a czukor, szeszgyár, dohány, szőlőüzem különleges befolyása a nép rétegeződésére, kultúrájára, egész családi, üzemi berendezkedésére stb. mind mérlegelendők. Itt tehát országos irányitásra. közgazdasági ellenőrzés gyakorlására van szükség.