Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám

6 D? SEBESS DÉNES Ezt az egyes konkrét ügyek elintézésénél nem kellő áttekintéssel biró, úgynevezett gazdasági szakértők véleménye alapján nem lehet gyakorolni. A biróság ítélkezése közben jól érzi a közgazdasági érdekek kellő megvédésének hiányát. Legjobb szándékkal igyekszik segíteni. De ez nem pótolja az átfogó egyetemes agrárpolitika czélkitüzését, a mi hiányzik a törvény végrehajtásánál. A földbirtokrendező biróság több ízben helyezkedett arra az álláspontra döntésénél, hogy földre csak az érdemes, a kivel a közérdek, a mezőgazdasági termelés nyer, «mert e szempontok elhanyagolása mellett lehet ugyan a jelentkezőket földhöz juttatni, de ezzel a törvényes czél: a földbirtok helyesebb, életképességeket biztositó és emelő megosztása nem lesz elérve, mert a régi tulajdonos gazdasági ereje megroppan, az ujaké pedig aligha pótolja, igy a többtermelés helyett termelési apadás áll elő». E döntések nem befolyásolták a törvénynyel kapcsolatos agitatórius eszközöket. 4. Az egyenlő és igazságos elbánás. A németbirodalmi birtokpolitikai törvényt tulajdonképpen 1919-ben alkotta meg a forradalmi népbiztosság és íme, mindennek inkább lehet azt nevezni, mint forradalmi törvényalkotásnak. Mindenekelőtt teljesen deczentralizálta a törvény végrehajtásával foglalkozó joghatóságot. Már az a tény, hogy a birodalmi törvény csak kerettörvény, megadja az egyes tartományokban a helyi érdekek mérlegelésének lehetőségét. De magát a végrehajtást sem központi hatóság intézi, hanem helyi érdekek figyelembevételével alakult és jogosított vállalkozások vagy hatóságok, a «Gemeinnützige Siedlungsunternehmungen»r melyek számtalan formában alakultak meg és alakulnak folyton. Ezek joghatóságának van fenntartva az elővásárlási jog, a kisajátítás joga. És e vállalkozások közérdekű tevékenységét a nagybirtokosok kényszertársulása, a «Landlieferungsverbánde»