Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A pénz elértéktelenedésének jogi hatása

BÍRÓI GYAKORLAT. kötelezte, habár a lejáratig a pénz vásárló ereje előre nem láthatott rendkívüli gazdasági viszonyok következtében jelentékenyen csökkent. A pénz vásárló erejének rendkívüli csökkenése a hitelező rovására esik, a mint az adós rovására esnék a pénz vásárló erejének megnövekedése, ha egyébként a törvényes fizető eszközül szolgáló pénznem nem változott. Nincsen olyan tárgyilagos zsinórmérték, a melynek alapján a pénz vásárló erejének csökkenéséből vagy növekedéséből előálló koczkázatot a bíróság az adós kellő teljesítése esetében törvényhozási intézkedés nélkül egyik felről a másikra átháríthatná. Másként áll a helyzet, ha az adós késedelembe esik; ily esetben az adós a késedelmével járó minden hátrány megtérítésére kötelezve van. A pénztartozásoknál eddigelé a kir. Kúria a késedelmi kamat megítélésével a késedelemnek az adósra háruló jogkövetkezményeit kiegyenlítettnek tekintette. A legutóbb felmerült két esetben a kir. Kúria a késedelmes adósra háritotta a pénz vásárló erejének a lejárat után beállt csökkenéséből a hitelezőt ért kár megtéritését is; de a mint ismertetésünkből kitűnik, nem alkalmazta ezt a megtérités kötelezettségét mint általános jogszabályt, hanem csak mint különlegeset abból a czélból, hogy a károsító cselekmény jogkövetkezménye teljesen elháríttassék, illetőleg hogy az előbbi állapot helyreállítása teljes legyen. Az 1922. nov. 29-én P. IV. 5455. sz. a. elbírált ügyben a kir. Kúria azt állapította meg, hogy az alperes az őrizetére bízott bútorokat jogellenesen elvonta a tulajdonos felperesnek rendelkezése alól s igyezzel okozott kárért az az anyagi jog értelmében felelős. Azután igy folytatta: «felperes keresete a neki okozott dologi kár pénzbeli megtérítésére irányul, alperes tehát az anyagi jogszabályok értelmében oly összeget tartozik kárpótlásul fizetni, a mely összeg fedezi a felperesre nézve elveszettnek tekintendő bútorberendezésnek a károkozás idejében volt értékét. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kárt okozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzösszeg lefizetésével eleget tehet kártérítési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. A károsult fél ugyanis ily esetben tényleges kárának megtérítéséhez csak akkor juthat, ha neki a kötelezett fél annyival nagyobb összeget fizet, a mennyivel a pénz értéke időközben csökkent, mert a pénz értékének csökkenéséhez viszonyított nagyobb összeg szolgáltathatja csak ebben az esetben azt a valóságos pénzértéket, a melyet a kártérítésre jogosult fél a károkozás idejében a pénz akkori értékéhez képest kártérítésül igényelhetett. Ezekből ön4*