Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A pénz elértéktelenedésének jogi hatása

BÍRÓI GYAKORLAT. felett az annak fizetésére kitűzött időben nemcsak jogilag, de tényleg is rendelkezhessék. ÁH ez főleg oly időben, midőn ugy a pénznek, mint az árunak értéke gyors változásnak és bizonytalanságnak és pedig a pénznek hátrányára van kitéve, a midőn tehát az eladó a vevővel szemben egyenlőtlen helyzetben van, ha a pénz felett az ügyletkötéskor számításba vett időben a vevő késedelme miatt nem rendelkezhetnék s igy magát a pénz esetleges vagy további elértéktelenülése ellen nem védhetné. Ily körülmények közt az eladó a fizetéssel késedelmes vevővel szemben, habár a vevő fizetési késedelme a szerződésben kifejezetten bontó okul ki nem köttetett is, jogosan állhatott el a szerződéstől. (1920. november 30. P. V. 2612. sz.)». A nem pénzbeli szolgáltatásra kötelezett adóst a legfelsőbb birói joggyakorlat még késedelme esetében is megvédi azzal a követeléssel szemben, hogy teljesítsen, — ha a gazdasági viszonyok változása s köztük a pénz értékének csökkenése az adósra teljesítés esetében szerződésszegésével arányban nem álló veszteséget hárítana, viszont a hitelező az általa szolgáltatandó pénzbeli értéket messze meghaladó és előre nyereségül számításba nem is vehetett aránytalanul nagy vagyoni előnyhez juttatná. Ily esetben a késedelmes adós azt a kárt tartozik megtéríteni, a melyet hitelezőjének a teljesítés időpontjában a nem teljesítés folytán okozott. (Kúria 1920. P. IV. 863., 1244. és 2282. sz. a.) A kir. Kúria utóbb már a nagyobb mérvű anyagi romlás lehetőségétől, mint előfeltételtől is elállott és a nem pénzbeli szolgáltatás alul az adóst már akkor is mentesiti, «ha a teljesitési idő előtt az adós hibája nélkül a gazdasági viszonyok előre nem látható módon oly mértékben megváltoztak, hogy az ügyletkötéssel járó rendszerinti koczkázat mértékét túlságosan meghaladó módon a hitelező nem remélt haszonhoz jutna és az adós nem várt veszteséget szenvedne, ha teljesíteni tartoznék». (1922. február 8. P. IV. 41549/1921.) A pénztartozások tekintétében azonban a birói gyakorlat a pénz vásárló erejének ieromlását a kötelem tartalmát módositó jogi tényül a legutóbbi időkig egyáltalán nem fogadta el; a kir. Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az összegszerüleg pontosan meghatározott főkötelezettség tartalmát az adós késedelme sem módosíthatja, mivel ily esetben pénztartozás forog fenn s igy a szolgáltatás tartalmát a fizetési késedelem csak a kamat erejéig befolyásolja (1919. nov. 27. P. IV 802. sz.i. Ezen az alapon megállapíthatjuk, hogy az adós a pénztartozásnak eleget tesz, ha a lejáratkor azt a névértékű pénzösszeget fizeti meg, a melynek megfizetésére az ügyletkötéskor magát