Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám

4 Dl SEBESS DÉNES áll, mint hogy a túlságos nagy kiterjedésű latifundiumokat fokozatosan alakitsa át egyrészt középbirtokokká, másrészt hogy szaporítsa a produktivképes kisüzemek számát. Minden termelés végczélja mégis csak az ember, az pedig kétségtelen, hogy a kisüzem több embert termel és foglalkoztat. A kisüzem, a mely a fejlődés kellő fokán áll, produktivképesebb a nagyüzemnél (állattenyésztés). A magyar törvény eredendő hibája az, hogy nincsen egységes közgazdasági programmja és czélkitüzése. Helyesebben a földmivelésügyi hatóságoknak nem volt és nincsen előkészített vagy legalább most elkészítendő átfogó és egységes munkaterve. Az államszocziálizmus zordon elve, mely a törvény e s& szakaszában megnyilatkozik, mely közérdekű kivánalmunak tekinti azt, hogy mindenkit, ki birtokhoz akar jutni, kielégítsen a birtokkal birók rovására, kifejezetten állást foglal minden egyéni «jogczim» ellen. Lényegében véve azonban csakis az «egyéni» jogczim a birtokszerzés alapja, mert az az objektív tény, hogy valakinek birtok kell, már kielégítési alap egy sereg más szempont másodrendüsége mellett. Az utódállamok mindenike ez alapon helyezte el törvénye pilléreit, egyik «szocziális» érdeket, másik «közérdeket» hangoztatva mint a román, cseh-szlovák, vagy éppen a magyarság birtokfosztását akarja közérdekből, mint ezt a jugoszláv teszi, de abban mindegyik megegyezik a magyar törvénynyel, hogy a földhöz juttatandók érdekei mellett a termelés, osztálytagozódás kérdései, a megmaradó vagy meghagyandó birtokkategóriák alárendelt kérdésekké váltak már a törvény szerkezeténél fogva. Többször felmerült az a kivánság a törvény előkészitése közben, már 1916-ban, hogy a törvényben megadandó kisajátítási jog korlátait, helyes közérdekű, igazi birtokpolitikai egyensúlyát, egy gondosan hosszabb időre kidolgozott programmban kellene megalkotni. Össze kell állítani vármegyénként vagy kerületenként a birtokmegoszlás diagnosztikáját. A népesség