Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. ben rendkivüli enyhitő körülmények nem forognak fenn, de objective csekély sulyu a kísérlet, akkor a 66. §. alapján kell enyhébb büntetést kiszabni; a kétszeres lefokozásnak akkor van törvényes alapja, ha a kísérleti cselekmény távol maradt a befejezéstől s közel áll az előkészületi cselekményhez és e mellett nagy nyomatékú enyhitő körülmények is forognak fenn. E határozatot Dombóvár/ Gé^a teszi bírálat tárgyává (B. J. T. LXXIV. 129. 1.) és arra az eredményre jut. hogy ha a bíróság a kísérleti cselekmény büntetési nemét fokozza le, akár azon az alapon, hogy nagyszámú enyhitő körülmények forognak fenn, akár azért, mert a kisérlet távoli, mindenkor csupán a B. T. K. 66. §-ára kell következni, nem pedig a 92. §~ra. Dombóvár/ kiindulási pontja az, hogy a B. T. K. 66. §-a alapján,, a 92. §. alkalmazása nélkül is helye van kétszeres lefokozásnak. Az tény, hogy e kiindulási pont megfelel a magyar jogi irodalom felfogásának. A legtöbb büntetőjogász ennek a felfogásnak ad kifejezést. Körülbelül Baumgarten Izidor az egyetlen, ki határozottan ezzel ellenkező állásponton van (Kísérlet tana 553. 1. . Amennyiben pedig az irodalmi communis oppinionak megfeleloleg a 66. §. alapján is helye volna többszörös lefokozásnak, úgy e §'. mellett a 92. §-ra is hivatkozni tényleg merőben czéltalan volna, s igy Dombováry tanításához nem férhetne szó. Ámde a C. gyakorlatában már évtizedek óta az a felfogás nyer kifejezést, hogy a véghezvitt bűncselekményre meghatározott büntetés neme a 66. §. alapján a 92. §. alkalmazása nélkül csak egy fokkal szállítható le. Ezt a felfogást lehet jogi szempontból bírálat tárgyává tenni, lehet az ellen küzdeni, azonban a joggyakorlatban a legteljesebb következetességgel megnyilatkozó e jogszabályt figyelmen kivül hagyni, nem létezőnek tekinteni nem lehet. Akár megegyezik e jogjogtétel felfogásunkkal, akár nem, azt mint adott helyzetet kell tekinteni s igy ezzel ellenkező álláspontot kiindulási pont gyanánt elfogadni nem lehet. Ha pedig a 66. §. alapján kétszeres lefokozásnak nincsen helye, ez esetben feltétlenül helytálló a C. Dombováry által bírálat tárgyává tett határozatában elfoglalt álláspont. Legalább elméletileg az. Mert a 66. §. szerinti enyhítésnél az bir döntő szereppel, hogy a kisérleti cselekmény a bevégzés felé mekkora utat tett meg. Erre utal a ministeri indokolásnak a C. által idézett szövege, de nincs aziránt véleményeltérés a jogi irodalomban sem (Wlassics: A bünkisérlet is befejezett bűncselekmény. 356. 1. Boumgarten Izidor: i. m. 556. 1.). Másrészt azonban a subjectiv