Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Magánjogi bírói gyakorlatunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. '55 A K. közszer zeményi gyakorlatában ismételten kisért az a tétel, hogy «a házassági életközösség tartama alatt szerzett ingóságok felett a férjet illeti meg a kezelési és rendelkezési jog» legutóbb 1802/21., MD. XV. 7.). Ez a tétel határozottan ellenkezik a magyar házassági vagyonjog alapelvével, a női vagyonszabadsággal. De beleütközik a K. által ismételten kifejezett egyedül helyes alapelvbe is, amely szerint «a házasság tartama alatt szerzett tárgyakra a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, akinek vagyonából az származott*) (MD. XII. 164.). Még érteném a férji «közös kezelés» elvét a Kolosváry Bálinttól úgynevezett «közös keresményre* ; ideértve nevezetesen annak a kereső foglalkozásnak az eredményét, amelyet a férj nevében folytatnak és amelyben a feleség csak segédkezik. Ám a fenti esetben nem kevesebbről volt szó, mint hogy a férj a kizárólag az asszony nevén álló ingatlannak (a házasság alatt szerzett) felszerelési tárgyait követelte saját birtoklásába és a bíróság ezt — férji kezelés jogán! — meg is itélte neki. Ez veszedelmes lejtő, mely végső sorban a magyar joggal mereven ellentétes német férji kezelési közösség rendszeréhez vezet. A honoratiorok közszerzéményéhez érdekes adalékot nyújtott a K., midőn adott esetben kimondotta, hogy a férj főszerzősége akkor sem áll fenn, ha a szerzésnek nemcsak a férj jövedelme, hanem a feleség vagyona és a szüleitől kapott támogatás is volt az alapja (2666/21., MD. XV. ^4.). Tehát nem szükséges, hogy a szerzés alapja egészen az asszony vagyona lett légyen. (Ugyanigy régi jogunkban Szlemenics: «ha a jószágszerzésnek fő vagy legalább segítő oka feleségének értéke vala» Polg. Magyar Tör/. II. 337. 1.). i. Az utólagos házassággal való törvényesités joghatálya tekintetében a K. már korábban (MD. X. 1.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az visszahat ugyan a gyermek születésének időpontjára, de csak ugy, hogy a törvényes házasságból származott gyermeknek már előbb szerzett jogait nem sértheti. Ez utóbbi elv nyomán kijelentette most a K., hogy az utólagos házassággal törvényesített gyermek nem követelhet kötelesrészt abból a vagyonból, amelyet atyja a születés és törvényesités közti időben törvényes házasságból származott unokájára, ennek utána várható öröksége fejében átruházott (379/22. MD., XV. 112.). A K. eszerint szerzett jognak tekintette a törvényes unokának- azt a jogát, hogy a törvényesités bekövetkezte előtt ő lévén egyedül törvényes öröklésre jogosítva, az örökhagyó által életében reáruházott bármely nagyságú vagyon mentes a kötelesrészbe betudás alól. Az utóbb törvényesített gyermek köte-