Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Magánjogi bírói gyakorlatunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. lesrészt sértő ajándék czimén sem léphet fel ellene, mert ivadéktárs a kötelesrészért csak a törvényes örökségét meghaladó előadomány erejéig felelős; már pedig a heres ex asse — egyedüli örökös — esetében nem lehet szó tuladományról. Mindazonáltal ezzel még nem tekinthető eldöntöttnek az a kérdés, hogy a törvényes gyermek kötelesrésze a másiknak törvényesítése után is eredeti mértéke szerint marad-e fenn, vagy pedig quotative csorbul. Nevezetesen: ha előbb volt egy törvényes gyermek s utóbb hozzájárul egy törvényesített: a törvényes gyermek kötelesrésze l/2 (a törvényesítetté további y4, tehát a kettőé összesen V4), vagy pedig csupán l/4 része-e a hagyatéknak ? Eddig ugy tudtuk, hogy a törvényesített gyermek «partém facit ad minuendam legitimam portionem»>; mert hisz a törvényes gyermeknek nincs privilégiuma arra, hogy atyjának utóbb ne legyen még több törvényes leszármazója. Ebből nem is származhatik baj, ha ragaszkodunk ahhoz az alapelvhez, hogy a férj által nem szabad állapotban (az anya rosszhiszeme mellett) nemzett gyermek utólagos házassággal nem törvényesíthető. (Tényleges különélés — még nem «szabad állapot»! Más az, hogy a K. a tényleges különélés alatt nem állapit meg «házasságtörést* a férj terhére. A «szabad állapot)) mindenkor a házassági kötelék megszűntét jelentette.) Ellenben az örökbefogadott gyermek — a K. kétségtelen és helyes állásfoglalása szerint — «non facit partém ad minuendam legitimam». Vagyis: a törvényes és ilyen számba menő gyermek kötelesrészhányadának nagyságát az utóbb történt örökbefogadás nem érinti (708/1921. MD. XV. 20.). Az örökbefogadott is kap ugyan kötelesrészt, de ennek hányada a törvényes leszármazók eredeti kötelesrészhányadán felüli mértékben csökkenti az örökbefogadó végrendelkezési szabadságának terjedelmét. 6. A gyámsági jog köréből a gyámhatósági jóváhagyásra vonatkozó néhány érdekesebb tételt találunk. így elsősorban, hogy a gyámhatóságnak a jóváhagyás czéljából való megtévesztése az ügyletkötő fél megtévesztésével egy tekintet alá esik (2851/21. MD. XV. 46.). Helyesen állapítja meg a K., hogy a gyámhatósági jóváhagyás megtámadhatósága esetében a megtámadást maga a képviselt fél érvényesítheti (miként általában a képviseltet illeti a megtámadás joga a képviselő személyében beállott akarati hiányok miatt (ptk. tvjav. 796. §.). Idetartozik továbbá, hogy a K. szerint a bíróságon kívül önkéntes árverésen történt ingatlaneladás esetében a kiskorura nézve kötelező vételi ügylet létrejöttéhez az is szükséges, hogy