Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

IRODALOM. cselekszik a többiekkel. Ez alapul szolgálhat arra, hogy az egyén beszámithatósága csökken vagy fokozódik (pl. hatósági erőszaknál, magánlaksértésnél), de nem következik belőle, hogy a tömeget, mint olyant, egységes akarattal ruházzuk fel és a tömeget, mint olyant vonjuk büntetés alá. Ez áll ugy a szervezetlen, mint a szervezett csoportról. Az akaratnyilvánítás az egyezően akarók és cselekvők mindegyikénél külön megítélés alá esik. Nem felel ne meg a gyakorlati igazságnak, ha az egyesek akarata úgyszólván vegytanilag összesittetvén, az egyiké a másiknak rovatnék fel s igy mindannyian egyaránt bűnhődnének vagy valamennyien menekülnének. Hogy ez gyakorlatilag nem is vihető keresztül máskép, mint minden egyesnek büntetésével, arról nem is szólok. Ugyanezt mondhatjuk a büntetendőségről. Lélektanilag époly kevéssé lehet beszélni az egyesület vagyis a szervezett tömeg vagy csoport felelősségéről. A mai jogrendben és az annak alapját képező bölcsészeti fogalmak szerint az egyesület büntethetőségét is csak az akarat elemének, a bűnösségnek kikapcsolásával lehet megállapítani. Ezért nem kell a jogképesség és a cselekvőképesség összetévesztésének szerzőnk által méltán megrótt hibájába esnünk. Az a körülmény, hogy a magánjog a személyösszességet bizonyos vonatkozásokban — gazdasági vagy közjogi czélokból — személyiséggel ruházza fel, a büntetőjogi beszámithatóság elveit nem érintheti; a magánjog e rendelkezése csak átvitt értelemben ad az egyesületnek personalitást, a mely azonban fikció marad, bármennyire ellenzik is némelyek (köztük szerzőnk is) e fogalom alkalmazását; fikcióknak pedig a büntetőjog terén helye nincs. Valamint a holttá nyilvánított emberre nem fogjuk a btk. 105. §-át alkalmazni, ugy nem fogjuk ezt az u. n. személyiséget, melyet az összesség különben is csak a vagyonjog terére kapott az államhatalomtól, a természettani személyre érteni. A jogi személyiség sem fizikailag (külmegjelenésében), sem lélektanilag nem teszi az összességet egyéni (emberi) akarattal s igy büntetőjogi beszámítással biró alanynyá. Ez épugy áll az egyesületekről, mint ahogy szerzőnk szerint is áll az alapítványról, a fiscusról vagy a hereditas jacensről. Hogy egyes törvényhozási vagy közigazgatási intézkedések ettől a szabálytól — többnyire közjogi vagy fiskális czélokból eltérnek, az elvet nem döntheti meg. Csak ez lehet az értelme a szerző által idézett 1813-iki bajor büntetőtörvény azon kijelentésének, hogy fenntartatnak már rendeletekben a jogi személyek büntetendőségét megállapító «kivételes>• intézkedések.