Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat
IRODALOM. IRODALOM. Dr. Hacker Ervin: Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége. Pécs, 1932. A nagy tudománynyal irt munka azt a felfogást kivánja érvényre juttatni, hogy a jogi személyek közül az egyesületek a büntetőjogi felelősség tekintetében egy sorba helyezendők a természeti személyekkel. Büntetőjogi rendszerünk szempontjából, de a tudomány ez időszerinti communis opiniója alapján is, ellene kell mondani a szerző elméletének. Nehogy azonban álláspontja esetleg félreértessék, eleve ki kell emelnünk, hogy tantétele levezetésénél eltekint attól, hogy az egyenlősítést a bűnösségre is kiterjeszsze. Ellenkezőleg: ő alaposnak tartja a jogi személy bűnösségének megállapítása ellen felhozott kifogást (148. 1.); de szerinte az egyesület büntetendőségét nem annak egységesnek képzelt dolusából kell leszármaztatni, hanem törvénybe ütköző cselekvőségének a jogrendet veszélyeztető természetéből. Kétségtelen ugyan, hogy a büntetendőségnek a társadalom veszélyeztetésére való alapítása, mely, tudjuk, a régi elméletekben is szerepelt, mind nagyobb tért foglal el az ujabbkori elméletekben és törvényhozásokban; de bizonyos az is, hogy ezzel meg van szakítva az a szoros kapcsolat, mely a még uralkodó világnézetből kifolyólag, jogrendszerünkben a bűnösség és a büntetés között fennáll. Erről az erkölcsi és lélektani összefüggésről kellene lemondanunk, hogy szerzőnk doctrináját elfogadhassuk, vagyis el kellene hagynunk az egyéni felelősség elvét, a melyen mai büntetőjogunk felépült. Ezen az alapon pedig csak'fizikai személy követhet el bűncselekményt és csak fizikai személy büntethető. Jogilag a cselekvőség csak ugy számit, ha az akaratból fakad. Több ember akarata immár lehet egyező, de sohasem lehet egységes. Akárhányan akarják ugyanazt, az ugyanannyi ember külön akarata marad; az ezen akaratokból folyó cselekvések ugyanannyi külön jelenségek lesznek, már csak azért is, mert tartalmuk, az indítékok és czélok szerint, a melyek az akaratot létrehozzák, annyifélék lehetnek és tapasztalat szerint rendesen annyifélék is, a hány a cselekvő személy. Si duo faciunt idem, non est idem. Ezen nem változtat az sem, a mit ma tömegléleknek nevezünk vagyis azon észlelet, hogy az emberek csoportosulásában az egyén «öntudatos személyisége» néha elvész vagy csökken és többé-kevésbbé öntudatlanul azonos irányban