Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

BÍRÓI GYAKORLAT. Ebben a perben a kir. Kúria a magyar korona vásárló erejének csökkenését abból a viszonylatból állapítja meg, a mely viszonylat az aranykorona és magyar papírkorona közt jelentkezik s a melyet az arany árának előbb tőzsdei, majd devizaközponti jegyzése alapján minden különösebb bizonyítás nélkül meg lehet állapítani. Ellenben az áru árának emelkedését már nem teszi arányossá a pénz vásárló erejének csökkenésével, hanem az alperes kijelentése alapján azt állapítja meg, hogy ennek az árunak az ára nem emelkedett abban a mértékben, a mily mértékben romlott a korona s igy nem lehet szólni gazdasági lehetetlenülésről s különösen az eladónak teljesités esetén aránytalanul nagy veszteségéről. Még világosabban kidomborodik a kir. Kúria jogi felfogása az 1923 febr. 13-án P. VII. 308(5/1922. sz. a. kelt végzéséből. E végzésnek alapjául az a tényállás szolgált, hogy a felperes 1919 jan. 23-án 5900 K vételárért megrendelt hat heti szállításra ezüst evőkészletet és annak vételárát még a leszállítás előtt 1919 febr. 17-én kifizette. A perben az alperes azzal is védekezett, hogy az evőkészlet a keresetindításkor 40,000 K-ba, a fellebbezési bírósági ítélet meghozatalakor 60—70,000 K-ba került s igy utólagos gazdasági lehetetlenülés miatt még késedelme esetében sem kötelezhető az evőkészlet természetben való szolgáltatására. A fellebbezési bíróság ki is mondta, hogy a bírói joggyakorlat által követett jogszabály értelmében alperes teljesitésre nem kötelezhető. Ezzel szemben a kir. Kúria kijelentette: «Ez az álláspont téves. A bírói gyakorlat ugyanis a most említett jogszabályt azokra az esetekre alkalmazza, a melyekben a vételár előre kifizetve nem volt, hanem csak az áru szolgáltatása idején fizetendő, az áru ára pedig időközben a szerződéses vételárral szemben oly rendkivül aránytalan módon és mérvben emelkedett, a milyen emelkedés az ügylet megkötésekor a legnagyobb fokú gondosság kifejtése mellett sem volt előre látható. Ez az eset azonban ezúttal fenn nem forog, mert az előadottak szerint a felperes a vételárt annak idején előre kifizette. Ilyen esetben pedig az említett jogszabály csak azzal a megszorítással nyerhet alkalmazást, hogy az az eladó, a ki az eladott árunak kikötött vételárát előre megkapta, de aztán nem szállított, az illető áru árában időközben beállott rendkivül aránytalan emelkedés okából a teljesítésnek utólagos gazdasági lehetetlenülésére sikerrel csak abban az esetben hivatkozhatik, ha nemcsak azt bizonyítja, hegy az áru ára időközben rendkivül aránytalanul emelkedett, hanem egyúttal azt