Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

BIRÓ! GYAKORLAT. I03 elhúzódik; ez alatt az áru ára óriás mértékben emelkedik és * az eladó azzal is védekezik, hogy teljesités esetében vevő nem remélt nyereséghez jutna, ellenben az eladót jelentékeny veszteség érné, annál is inkább, mert most már az áru előállításának költsége is túlságos magasra hágott. A kir. Kúria két esetben az eladót teljetitésre kötelezte, a harmadik esetben feloldó végzést hozott. ítéleti indokolásának kiinduló pontja az volt, hogy az ügyletkötéskor az eladó az eladott árunak akkori teljes értékét megkapta a kikötött vételárnak kézhez vételével; ez a vételár akkor jóval nagyobb vásárló erővel birt, mint jelenleg az ugyanannyi névértékű pénzösszeg, tehát erre a körülményre is figyelemmel kell lenni s nemcsak arra, hogy időközben az áru ára emelkedett; mivel a pénz értékének csökkenése és az áru árának növekedése közt kapcsolatnak kell lennie. Nem volna tehát igazságos, ha az eladó utólagos gazdasági lehetetlenülés czimén csak azért menekülne a teljesítés kötelezettsége alul, mert az áru ára el nem képzelt mértékben emelkedett és a jóhiszemű vevő leromlott pénzben ugyanennyi névértékű összeget kapna vissza, a mennyit jobb pénzben vételárként előre lefizetett, a mikor az eladó az ügyletkötéskor kézhez vett jobb pénzt nyersanyagba, áruba avagy munkába fektette vagy legalább is rendes kereskedői gondossággal abba kellett volna fektetnie s az igy neki jutott ellenérték a vevőnek az eladó sérelme nélkül kiszolgáltatható lett volna s a mennyiben azt az eladó nem tette, a nála maradt nyersanyag, áru, avagy a kifizetett munkának eredménye szintén emelkedett árban. Ez a kiinduló pont csak implicite foglaltatik a bírósági indokolásokban; azonban az ismertetendő rendelkezésekből és elvi kijelentésekből arra a kiinduló pontra lehet és kell következtetni. Az 1923 február 9-én P. IV. 2841/1922. szám alatt elbírált esetben a felperes 1917-ben az ügyletkötéskor kifizette a téglák vételárát; az alperes három izben szállított is, a hátralék leszállítását azonban megtagadta. Védekezésül a fizikai és a gazdasági utólagos lehetetlenülést hozta fel. A kir. Kúria mindkét védekezést alaptalannak találta. A fizikai lehetetlenüléssel itt nincs dolgunk; a gazdasági lehetetlenüléssel való védekezés alaptalanságát pedig abból állapította meg, hogy a felperes a téglák árát az ügyletkötéskor kifizette, «már pedig a magyar korona vásárló ereje azóta oly arányban csökkent, mint a mily arányban a téglának magyar koronákban kifejezett egységára emelkedett; ennélfogva alperes aránytalan veszteségéről, illetőleg felperes aránytalan nyerésé-